Temetési beszéd özv. Kocs Dénesné szül. Benedek Mária koporsójánál

Élt 91 évet, ebből özvegységben élete utolsó 47 évét.

Text: „Lábam előtt mécses a te igéd.” (Zsolt 119,105)

„Öreg leszek, vénebb a téli napnál,

kedvem sötét lesz és hajam fehér.

S mint a csitult patak a torkolatnál,

korhadt szívemben meglassul a vér.”

(Áprily Lajos: Finálé)

S.

"Nem jövök én többé vissza a falumba"

id. Csukor Dezső

id. Csukor Dezső temetési szertartására, aki életének 89., házasságának 64. évében adta vissza lelkét a Teremtőnek.

Text: „Saját szemetekkel fogjátok látni, és magatok fogjátok megvallani: Nagy az Úr Izráel határán túl is!” (Malakiás 1, 5)

Amikor néhány évvel ezelőtt a Kornis Kata Asszonykórus előadását állítottuk össze Székelyderzsről, képsorozatot készítettem róla. Áll a kapuban, pisolyogva, sapkája huncutul félrecsapva. 80 fölött is arcán volt az életnek, mulatságnak, a jókedvenek a szeretete. Mögötte kicsi, fekete kutyája.

Ne legyek teher

Gyászbeszéd Lőrincz Lajosné szül. Kerestély Erzsébet koporsójánál, aki életének 83., házasságának 55. évében adta vissza lelkét Teremtőjének.  Text: „...nem leszek terhetekre, mert nem azt keresem, ami a tietek, hanem titeket magatokat kereslek.” (2Kor 12, 14) S.

Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Ő neve!"

2011. május 17-én Székelymuzsnán utolsó útjára kísértük Máthé Zoltán testvérünket, aki életének 64., házasságának 41. évében elhunyt. A temetési prédikáció alapgondolatát Jób könyve 1, 21-ből olvastam fel: "Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve!"  K

Az elengedés és elfogadás ideje

Gyászbeszéd Dénes Géza (élt 85 évet, melyből házasságban 63-at)  koporsója felett.

Text: „Csak Istennél csendesül el lelkem...” (Zsolt 62,2)

A fekete ruhás, fejkendős, hajlott hátú néni

 özv. Kocs Elemérné szül. Orbán Lídia temetési prédikációja

„Legyen a szívetek teljesen Istenünké, az Úré, járjatok rendelkezései szerint, és tartsátok meg parancsolatait...” (1Kir 8,61)

"Asszony, nagy a te hited!"

Temetési beszéd Kerestély Domokosné, született Lajos Lídia felett, aki élt 72 évet, ebből házasságban 52-t.
Bibliai alapgondolat: Máté 15,21-28
"Onnét továbbmenve, Jézus Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Ott a környékről közeledett egy kánaáni asszony és hangosan kérte: "Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek." De ő szóra sem méltatta. Erre odamentek hozzá tanítványai és kérték: "Teljesítsd kérését, hisz kiabál utánunk." Ezt felelte: "Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól." Ám az asszony odajött, és e szavakkal borult le előtte: "Uram, segíts rajtam!" De visszautasította: "Nem helyes elvenni a gyerekektől a kenyeret, s odadobni a kiskutyáknak." Az asszony ellentmondott: "Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a maradékból, amely lekerül uruk asztaláról." Erre így szólt Jézus: "Asszony, nagy a hited. Legyen hát akaratod szerint." Még abban az órában meggyógyult a leánya."

Megdermedt a szívünk

 Az elmúlt héten utolsó útjára kisértük id. Kocs Árpádot.

92. életévével  az egyházközség egyik legöregebb embere volt.

Önkezével vetett véget életének.

Idén, május 29-én volt a Szent László Kistérség szervezésében  a Hadifogoly és veterán találkozó.  A 84-es gyalogezred honvédjáról, egykori hadifogolyról a képet ott készítette róla Fülöp Lóránt.

Vidéki Prométheusz

Zoltáni Jenő (62 ) temetésén elhangzott prédikáció, 2010. július 27-én. 

Lelkész: Demeter Sándor Lóránd 

„Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, 

 hogy melegednének az emberek. /(...)

Fagyos kamrák kilincsit fölszaggatni,

És rakni, adjon sok-sok meleget. 

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,

hogy fölmelegednének az emberek!” 

(József Attila: Tél, 1922)

 

Istentől készített hajlék

 A prédikáció Bálint Árpád  (43 éves) temetési szertartásán hangzott el

2010. július 22-én., Székelyderzsen.

Lelkész: Demeter Sándor Lóránd 

halálból az életbe

Pénteken reggel keserves hír töltötte meg a falut: Meghalt Veres Béla. 57 évesen, hirtelen, tragikus körülmények között: maga alá csavarta a szénaszedő. Tegnap volt a temetése. Isten adjon neki csendes pihenést.

Miért múlik el minden, ami szép?

Zsinatot tartott az Erdélyi Unitárius Egyház. A zsinat fénypontja az újonnan választott püspök Bálint Bencédi Ferenc felszentelése volt. Bár kötelességem lett volna, nem tudtam részt venni rajta. Egy másik kötelességnek kellett eleget tenni. Temetés volt a faluban. Utolsó útjára kísértük Biás Béla bácsit, aki életének 77 évében adta vissza lelkét a Teremtőnek. Az alábbi prédikációval búcsúztattam.

Elröpültél már

 “…az orrszarvúak nem látnak jól, és nem tudnak már a jelenlegi bonyolult világban tájékozódni. Ősrégi korból itt felejtett vaksi lények, akik nem ismerik már a mai őserdők és szavannák útvesztőit, a pleisztocén kor utáni új és veszedelmes állatfajokat, és ezért az Isten küldött nekik egy madárkát, aki az orruk hegyére ül, s hangos csiripeléssel irányítják őket a sűrűben. Megmondja nekik merre menjenek, hol forduljanak, torpanjanak, meg, kivel vigyázzanak, és mikor áll elő olyan helyzet, amikor hanyat–homlok menekülniük kell.” (Müller Péter: Varázskő)

Isten hírnökei

Temetési beszéd „Bóka”, azaz Gergely József roma testvér koporsója fölött, aki élt 73 évet
 Text: Jónás könyve 2, 3-10 

"Most bocsátod el Uram, a te szolgádat"

Vasárnapra közgyűlésre készültünk, de egy haláleset másként alakította terveinket. Életének 83. évében eltávozott az élők sorából Brók Bálint.
A templomba járó, egyházszerető, érdeklődő emberrel a kapcsolatom úgy kezdődött, hogy idekerülésem után nem sokkal, az első esperesi vizsgálószék alatt, igen keményen beszólt nekem, hogy olvassam el mit ír a szószékkoronán, tartsam magam ahhoz és beszéljek hangosan, hogy mindenki hallja. Szentgyörgyön és Udvarhelyen ahhoz voltam szokva, hogy hangosítás van, itt a nagy templomhoz módosítanom kellett a hangfrekvencián, légzésen, sok mindenen.