„Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük.” (Zsid 13,14)
Kedves Emlékezők!
Cseh Tamásnak mindenkit foglalkoztató kérdésével fordulok hozzátok:
„Azt mondd meg nékem hol lesz majd lakóhelyünk?Maradunk itt, vagy egyszer majd tovább megyünk?” (Cseh Tamás: Budapest)
Nem akarom felszaggatni a sebeket, megidézni szeretteitek arcát, felháborítani a lelketek. Ma - halottaink napján - sebeitek amúgy is felszaggatva, lelketek amúgy is háborog és szeretteitek arca amúgy is előttetek lebeg.
Azért jöttem, hogy elmondjam: Egyszer majd mindenki továbbmegy, de addig is
éljétek szeretettel az életet. Mint őszi falevél a fáról, úgy
hull le az ember életet, de Egyvalaki végtelen szelíden minden
lehullást kezében tart.
Az
1900-as évek közepén Egyiptom területén biblia könyvek
pergamentekercseit találták, közöttük egy evangéliumot, amelyet
az aláírás alapján Tamás evangéliumának neveztek el. Ez az
evangélium Jézus tanításainak tömör változatait tartalmazza. A
tanítások egyikében Jézus azt mondja tanítványainak:
Váljatok általmenőkké! (Tamás
42. v.) Tanításának lényege ugyanaz, mint amiről a textus is
beszél: Úgy élni az életet, hogy minden pillanatban tudatában
lenni annak, hogy ittlétünk a földön átmenet és éppen ezért
életünkben minden mulandó, ideiglenes, semmi sem maradandó. A
zsoltáros idők is feljegyzik azt, hogy mennyire fontos, hogy az
ember tudatában legyen mulandóságának: „Add
tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd
tudjam meg, milyen mulandó vagyok!” (Zsolt
39,5) Mulandó az élet – legyetek általmenők – nincs itt
maradandó mondják az ezeréves vallási tanítások.
Előbbiek elfogadására egyetlen indokot, érvet, magyarázatot tudok: Aki a mulandóságot elfogadja, az
másként méri a földön elérhető értékeket.
Aki
a mulandóság mérlegén elhelyezi az életét, az a zsoltárossal
együtt mondja „Árnyékként
jár-kel itt az ember, bizony hiába vesződik. Gyűjtöget, de nem
tudja, ki fogja hasznát venni. Így hát mit várhatok, Uram?
Egyedül benned reménykedem!” (Zsolt
39, 7-8)
Aki elfogadja, hogy
az élet átmenet, az szereti az életet és szeretettel fogadja
annak minden gyümölcsét.
Aki tudomásul
veszi, hogy itt semmi sem maradandó, az eljövendő fényében
határozza meg értékeit. Például a szeretetben.
A
mulandóság tudomásulvétele, az átmenet elfogadása és az
eljövendő fénye fontos tudással ajándékozza meg az embert:
Első
tudás: Éljetek és szeressetek!
Márti
dala egyik
slágere az Anna and The Barbies zenekarnak. A dal a zenekar egyik
rajongójának halála után született:
Ugyanezt
mondja a prédikátor könyvének évezredes bölcsessége is:
„Élvezd az életet feleségeddel együtt, akit szeretsz, mulandó életed minden napján, amelyet Isten adott neked a nap alatt, mulandó életed minden napján, mert ez jutott neked az életben, és munkád révén, amelyet fáradsággal végzel a nap alatt.” (Préd 9,9)
Második
tudás: Ne álltassátok magatokat és egymást halhatatlansággal!
A
Sose halunk meg
c. film betétdala Imi érzéseit énekli meg, amikor elveszíti a
vállfaárus Gyuszi bácsit, aki a maga álomkergető, bohém módján
az életre tanította:
„Nagy utazás, azt mondtad, hogy ez az élet, s nem halunk meg, / Az ember soha el nem téved, égi láz, a bizonyos égi láz, /Tőled kaptam, majd meghaltam, majd elégtem én. // Mivé legyek most nélküled? / Hová megyek így nélküled? /Te meg csak ülsz, fáradtnak tűnsz, / Tovatűnt szép ígéretek, nélkülük én hová legyek?”
Ne
álltassátok magatokat azzal, hogy nem haltok meg, vagy nem hallnak
meg azok, akiket szerettek. Így elkerülhető legalább a csalódás,
csalódottság érzése. A többit elviselni, feldolgozni, élni vele
amúgy is nehéz. Évek kellenek.
Kezdeni
kell valamit a hiánnyal...
Kezdeni
kell valamit az elveszettséggel...
Kezdeni
kell valamit az emékekkel....
Azért,
hogy ezekkel valamit kezdeni tudjatok, van a mulandóság
elfogadásának egy harmadik tanítása.
Harmadik
tudás: Higgyetek abban, hogy az elmúlásban is jelen van Isten
törődése
Ennek
lényegét érzékelteti Reiner Maria Rilke: A lombok hullnak,
hullnak... című verse:
„A lombok hullnak, hullnak, mintha fönt / a messzi égnek kertje hervadozna; / nemet-legyintve hullnak mind halomba. // S a csillagok köréből elbolyongva / magányba hull a súlyos éji föld. // Mi mind lehullunk. Nézd emitt e kart. / S amott a másik: hullva hull le minden. // De Egyvalaki végtelen szelíden / minden lehullást a kezében tart.”
„Ez
itt a város vagyunk lakói / neve is van...” - énekli
a prédikáció elején idézett dal folytatásában Cseh Tamás.
A neve Hidegkút. A neve Szépmező. A neve Temető. Születésünktől e városok jövendő lakói vagyunk. Ezért érdemes és szükséges néha innen is
ránézni az életre. Ennek a városnak, az eljövendőnek a tükrében
milyen az életed? Érdemes innen is ránézni az életre:
hogy még jobban szeress... hogy elfogadd a veszteséget, a gyászt, a
hiányt … hogy meglásd Istent.