Újévi kérések 2011-re

 „Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem.”

 (Zsolt 25,5)

Örömmel kezdem a 2011-es esztendőt ezzel a zsoltárral. Hogy miért öröm számomra, ígérem, hogy a prédikáció végéig az Önök számára is kiderül.

Istentől áldott szép évet, 

lsd

Esztendő eleje amúgy is a számvetések ideje, így amikor el kezdtem foglalkozni ezzel a zsoltárral, egyben számbavettem azt is, hogy miről szóltak az elmúlt évek istentiszteleti alkalmai.

Ø  2005 – A közösség éve

Ø  2006  – Unitárius falinaptár – Az első prédikáció bibliai alapja ez volt: „Bárcsak teljesülne kívánságom és beteljesítené Isten reménységemet” (Jób6,8)  Karácsony ünnepén az angyali üzenettel teljesült be a reménységünk: „Ne féljetek, hírdetek nektek nagy örömet... (Lk 2,10)

Ø  2007 – Mi Atyánk éve. Minden hónapban az imádság egy-egy soráról, annak üzenetéről szóltak a prédikációk.

Ø  2008 – Tanítások: „Azt vegyétek figyelembe...” (Filippi 4, 8-9)

Ø  2009  – „Ami embernél lehetetlen, Istennel lehetséges.” (Lk 18,27)  A bibliai üzenethez társult egyházalapító püspökünk vallomása: „Isten segítsen bennünket az Ő szent lelkével, hogy csak őt egyedül hívjuk segítségül és tiszteljük, hogy eza tisztelet határozott és biztos legyen.” (Dávid Ferenc)

Ø  2010 – „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” (Mt 4, 4)  A bibliai üzenethez pedig  újból egyházalapító püspökünknek egy másik vallomását csatoltam: „Az igaz Istenre bíztam magam és arra az igazságra, melyet az élő Isten igéjéből tanultam.” (Dávid Ferenc)

Ø  2011 –  „A te jó lelked vezéreljen...” (Zsolt 143, 10)  Ne feldkezzünk el arról, amire újévi pásztorlevelében psüpök urunk hívta fel a figyelmünket: „A 2011-es esztendő legyen a becsületes és igazmondó emberek éve.”  Ezen az úton Isten jó lelkének vezérlése mellett segítsenek minket a 2011-es unitárius falinaptár bibliai üzenetei. Aki részt vesz az istentiszteleti alkalmakon  a falinaptáron található bibliai versek elolvasásával lelkileg előre készülhet.

A 2011-es esztendő első bibliai üzenete a Zsoltár 25,5.

Miről vall a zsoltárnak ez a verse? Egy töredék idézet abból a 22 versből álló zsoltárból, amelynek címe:  Könyörgés Istenhez vezetésért. A zsoltár súlyát és fontosságát az erősíti, hogy rögtön a cím után ez olvasható: Dávidé. Fontos előrejelzés, hogy még a nagy király is Istentől kér vezetést és útmutatást.  

Kizáróan erre a versre összpontosítva, a zsoltár többi részét figyelmen kívül hagyva, egy kéréssel és annak indoklásával szembesülünk.

  

Mit kér a zsoltáros?

1.     Isten vezetését

Hogy mit akar elérni ezzel a kéréssel az imádkozó, azt a szándékot a későbbiekben Pál apostol mondja ki: „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” (Róm. 8,14) Ez a cél: Isten fiának lenni és maradni. Ezért kéri a vezetést.

Az imádkozónak kemény alapja van arra, hogy a vezetést kérni merje. Ez a kemény alap Isten személyes ígérete:  „Ezt mondja az ÚR, a te megváltód, Izráel Szentje: Én, az ÚR, vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell.” (Ézs 48,17) Ezt az isteni ígéretet veszi elő az imádkozó, letörli róla a port és azt mondja: Lásd, Uram! Te megígérted nekem, hogy vezetsz és tanítasz, hogy kezedben tartod az életem. A Te fiad kívánok lenni és maradni, kérlek váltsd be az ígéretet.

Világos, tisztán látható célja van a zsoltárosnak és a célhoz tartó útra is rátalált. Akik vele kívánunk tartani, számunkra azt kellene még a belső indítóokoknál tisztázni, hogy mindez milyen eredménnyel jár? Mi fog történni akkor, ha rálépünk az isteni vezetés és tanítás útjára, ha Isten fiai leszünk és maradunk?

Most van egy kérésem:

Otthon a vasárnapi ebéd után ne a televíziót/számítógépet kapcsoljátok be, hanem gyújtsatok meg egy szál gyertyát, vegyétek kézbe a Bibliát és olvassátok el a 25. zsoltárt. Mind a 22 verset. Aztán ismételjétek meg a kérdést: Mi történik akkor, ha Isten fia leszek és maradok? Bizonyára lesz legalább egy válaszotok.

Ha mégsem jut eszetekbe semmi, akkor gondolatindítóként olvassátok el ugyanazon az oldalon a 23. zsoltárt: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felűdíti, igaz ösvényen vezet engem az ő nevéért.” (Zsoltár 23,1-3) Ebben 4  választ is találhattok a kérdésre: biztonság és megnyugvás, öröm és tisztaság.

2.     Isten tanítását
Az imént Ézsaiás próféciájával bizonyítottam, hogy a zsoltárosnak komoly alapja van arra, hogy Isten vezetését és tanítását kérje. Fontos észrevenni, hogy a vezetés és a tanítás mennyire összefonódik. Az összefonódásban azt üzeni, hogy Isten tanítva vezet bennünket. Íme egy másik kiálltás, amely szintén ezt kéri Istentől: „Uram, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen...” (Zsoltár 27, 11) Advent 4. vasárnapján prédikáltam erről a zsoltárról, arra keresve a választ, hogy az ünnepi időben Miként tudunk jobban odafigyelni Istenre? Az egyik gyakorlati alkalmzásnál idéztem az előbbi zsoltárrészt, és hívtam fel a figyelmet arra, hogy Isten például a rendszeres Bibliaolvasással, istentiszteletek látogatásával, prédikációhallgatással, prédikációolvasással tud tanítani bennünket. Aki hisz és bízik Isten tanításában és  ezáltal az ő vezetésében, azoknak szól Pál apostol buzdítása: „Te azonban tarts ki amellett, amit tanultál és amiről megggyőződtél, hiszen tudod, hogy kitől tanultad.” (2 Tim 3,14)

3.     Isten hűségét

Mintha csak erre a zsoltáros elvárásra válaszolna a zsidókhoz írt levél buzdítása:  „A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjatok, mert hű az, aki ígéretet tett.” (Zsid 10,23) És azután a Isten ígéretét is ismerteti: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” (Zsid 13,5)

A három kérés indoklása egyszerű: Mert Istenem vagy.  

Azt mondtam, hogy Isten ígérete az a kemény alap, amelyre a zsoltáros a kéréseknél hivatkozik. Miután a kérések elhangzanak, a szavak mögött láthatatlanul ott levő alapot ezzel támasztja alá: Mert Istenem vagy.

Az, hogy milyen Isten, és ő miként viszonyul hozzá, jelen pillanatban mellékes. Most és itt az Isten melletti bizonyságtétel a fontos: Istenem vagy. 

A kimondott vallomással egy egész hitéleti perspektíva tárul ki előttünk. Az ószövetségi kijelentéssel kezdődik: „Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül!” (5Móz 5,6-7) És az jézusi szeretettanításban teljesedik ki: „Ekkor odament az írástudók közül egy, aki hallotta őket vitázni, és mivel tudta, hogy Jézus jól megfelelt nekik, megkérdezte tőle: Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül? Jézus így válaszolt: A legfőbb ez: Halljad, Izráel, az Úr, a mi Istenünk, egy Úr, és szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat." Mk 12,29-31)(

A 25. zsoltár szövege mindannyiunk számára ismerős. Lehet, hogy nem pontosan így, de ismerős. Istentiszteleinken elég gyakran szoktuk énekelni. Ez a zsoltár az unitárius énekeskönyv 185. számú éneke. Ott így köszön vissza mindaz, amiről eddig szó volt a prédikációban:  „Oh, mutasd meg Uram nékem, oh, mutasd meg utadat, / És taníts, hogy ösvényedben intézhessem jártamat. / Úgy vezérelj engemet, hogy szent igéd teljesítsem. / Oltalmazd meg éltemet, benned bízom, Uram Isten.”

A kommunista diktatúra megszűntette az egyházi iskolákat és azok csupán az 1989-es rendszerváltást követően kezdhették újra működésüket. Nyolcadik osztály után, az akkor újrainduló Székelykeresztúi Unitárius Kollégium – ahogy akkor nevezték, Teológiai Szeminárium – felvételijére készültem. A felvételi tanrágyak mellett (román, magyar, matek) volt egy kizáró jelegű vallásvizsga bibliaismeretből, kátéból és unitárius énekekből. Túl a konfirmáláson, akkor (14 éves koromban) kezdtem el komolyabban foglalkozni a bibliai történetekkel, újra elmélyedtem a káté tanításaiban és akkor kezdtem el az énekeskönyv zsoltáraiban nem csak egy nótát, éneket, hanem imádságot, hitvallást látni.

Egyik délután együtt voltunk a barátokkal és ők megkérdezték, hogy pap akarok lenni, azért megyek egyházi iskolába? Akkor még nem akartam pap lenni. Fogalmam sem volt arról, hogy miről szól a papság, milyen az élete egy papnak. Akkor (és utána még nagyon sokáig) történész/régész szerettem volna lenni.

Azt is megkérdezték, hogy nem szégyenlem, hogy egyházi iskolába fogok járni? Akkor még azt sem tudtam, hogy mitől más az egyházi iskola. Egy rövid nem választ túl soványnak tartottam, mert nem értettem, hogy egy felszabadult világban miért kellene nekem pont azt szégyenlenem, hogy egy kicsivel több kapcsolatom van/lesz az egyházzal? Első hitvédő, egyházmelletti beszédemet, első prédikációmat akkor mondtam el. Rövid volt, s nem is én fogalmaztam meg. De szívből jött és fontos volt számomra. A  185-ös számú zsoltárunk első versszakát idéztem: „Mert szégyent nem vallanak / akik hozzád esedeznek / azok pironkodjanak / akik hitetlenül élnek.”  Az énekeskönyv összes éneke közül ez a kedvencem. És azóta is számomra több mint ének. Imádság és hitvallás is.

Nekem ezért szerez örömet az, hogy ezzel a zsoltárral kezdődik a 2011-es esztendő, a „becsületes és igazmondó emberek éve.” Isten jó lelke vezessen és tanítson minket, a megértésben pedig segítsenek a 2011-es falinaptár bibliai üzenetei.  Ámen.