Szétdobálva

(A prédikáció a 2010. október 24-én tartott, Brassóban élő székelyderzsiek találkozóján hangzott el.)

„Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét és ezt mondta neki: Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Távozz tőlem Sátán, mert meg van írva: Az Urat a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj. Akkor elhagyta őt az ördög ...” 

(Mt 4, 8-11)

Életetekben valamikor láttatok-e robbanást? Ha nem, akkor próbáljátok magatok elé képzelni egy hatalmas robbanás pillanatát. Egy olyan robbanásét, amely szétdobál mindent, amelynek pillanatában szerte szét száll minden, az eredménye pedig olyanszerű szétdobáltsága az életnek, amilyent pl. hatalmas, pusztító árvíz után lehet látni.

A tegnap október 23-a volt. 1956 évfordulója. Ez az évszám, és a hozzá tartozó emlékezés két ponton is kőtődik Brassóhoz, és a városban élő magyarság életéhez. Az egyik borzasztó kötődési pont a nagyajtai születésű költő, Moyses Márton, aki az 1956-os események után a kommunista diktatúra megtorlási és megfélelmlítése akciójának áldozataként, börtönbüntetése után a párt székháza előtt benzinnel leöntötte és felgyújtotta magát. Másik kötődési pontként, egy brassói fiatal személyében, a városnak szintén köze van ahhoz, hogy 1956 után az Erdélyi Unitárius Egyház több lelkészét, teológiai tanárát börtönbüntetésre ítélték. 1956 után a diktatúra megfélelmlítő akciójával hatalmas robbanás történt. Sok magyar, és nem csak magyar, intézményt, családot, barátságot szétrobbantott a hatalom. Érzelmileg, egészségileg, lelkileg, szellemileg, fizikailag szétszórta, szétdobálta őket. Utána nagyon sokan külföldre menekültek és ez újabb szétrobbantása, szétdobálása volt családi életeknek, szerelmeknek, bartáságoknak...

Az 1950-es évektől errefele, a kollektivizálással és az iparosítással nagyon sok székely település életében, sok székely család életében robbanás történt. Ez a robbanás is családokat, közösségeket, barátságokat dobált szét. Szerteszét a nagyvilágba. Nagy falvak, erős közösségek száma kezdett rettenetesen megcsappanni. A Székelyderzsi Unitárius Egyházközség lelkészi jelentéseit olvasva, megdöbbenve tapasztaltam, hogy a 60-as években volt olyan esztendő, amikor Székelyderzsből 200 személy költözött el. A másfélezres unitárius közösség így kezdett lassan-lassan csökkenni, míg elérete a mai alig 500-as lélekszámot.

Ma, 1956 emlékünnepének másnapján, a szétdobálás másnapján, a Brassóban élő, Székelyderzsből elszármazott unitáriusok találkoznak egymással. Külön érték, hogy ez a találkozás nem akárhol történik, hanem a templomban. Azon a helyen, amelyet Jézus, a mi prófétánk és tanítómesterünk, az imádság házának nevezett el, odahaza pedig egyszerűen Isten házának nevezünk.

A robbanás, a szétdobálás, a szétszórtság és a megszentelt helyen való találkozás szolgáltat alapot arra, hogy a mai, ünnepi istentiszteleten ennek a témának a lelki, szellemi, vallásos vonatkozásáról beszéljek.

A nyár folyamán szénát hánytam el a csűrben és elrakás után épp a murvát takarítottam össze. A murvát, amely a széna könnyű, magszerű hullomása. Fújni kezdett a szél, felkavarta a könnyű murvát, és ahogyan néztem miként libbenti tovább a könnyű hullomást, eszembe jutott a zsoltár, amint megénekli, hogy úgy járnak a bűnösök, a gonoszak, mint a polyva, melyet szétszór a szél (Zsoltár 1). Megállapítottam magamban, hogy a gonosz, a bűnös ember könnyű, mint a polyva, (vagy mint a murva) és szétszórja a szél.

A könnyű emberből hiányzik valami. Valami, ami az életben, Istenében megtartaná. A hiány következményére idézek egy bibliai történetet: Dániel könyvének elbeszélése szerint Bélsazár, babiloni király egy lakomáján kéz jelent meg és szavakat írt a falra: Meneh, tekel, ufarszin. A szavak értelmét senki sem tudta megfejteni. Végül Dánielt hívták elő, aki azokat úgy magyarázta, hogy Bélsazár uralkodásának napjai meg vannak számlálva, Bélsazár megmérettetett és könnyűnek találtatott, hogy birodalmát össze fogják törni és a perzsáknak és médeknek adják. Irodalmi változatban a megfejtést így lehet olvasni: Megszámláltattál és híjával találtattál, darabokra szaggattatol; megmérettettél és könnyűnek találtattál, darabokra szaggattatol. A Belsazárnak szánt üzenetből megtanulható, hogy a könnyű embert darabokra szaggatják.

Mielőtt világvége hangulat keletkezne, az elmondottakhoz rögtön egy másik képet tudok kapcsolni, és ezzel máris hazabeszélek. Otthon Derzsben, a templom déli falán látható Szent Mihály arkangyal kezében a mérleggel, amelynek egyik felét egy ördög próbálja lehúzni, hogy megszerezze az ember lelkét. Üzeni ez is (és a hozzá tartozó sok ezer éves, más kultúrából származó hagyomány is), hogy ha könnyű vagy, lelked az ördögé.

A továbbiakban erre a hármas egységű gondolatra támaszkodok: A gonosz, bűnös ember könnyű. A könnyű embereket szétszórja a szél és darabokra szaggatják. A gonosz, bűnös, könnyű, szétszórt, darabokra szakított ember lelke az ördögé.

E hármas egységű gondolat megfogalmazásakor unitárius hitünkben ingatag talajra léptünk. Ingatag a talaj, mert az ésszel átitatott unitárius hit tiltakozni kezd: Az ördög? És ki hisz ma az ördögben?

A kérdés igen fontos darab hitünk puzzlejében. Rakjunk mellé még olyan darabokat, amelyek segíthetnek a kép összeállásában:

A kérdés melletti puzzledarabra azt kell felírnunk: Ha mi nem hisszük az ördögöt, akkor hazudik a Biblia, amikor ördögről vagy sátánról beszél? Hiszen a felolvasott rövid bibliai részben (Mt 4, 8-11) kétszer szerepel az ördög szó, egyszer a sátán. Szintén ennél az evangéliumnál maradva, a 12, 28-ban, egy gyógyítás kapcsán így szól Jézus: „Ha pedig én Istennek Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.” A Biblia ószövetségi részében Sátán néven szerepel, az újszövetségi részben 33 alkalommal DIABOLOS-ként fordul elő. A magyar nyelv ezt fordította ördögnek. A szavak jelentése közti különbségre és azok megértésére Isten bojtárjának, Gyökössy Endrének egy személyes vallomását idézem:

„Mint fiatal teológus egyszer leültem az én öreg, bölcs főnököm mellé, és szorongó szívvel megvallottam neki:

- Miklós bácsi, én nem hiszem az ördögöt!

Arra számítottam, rettenetesen meg fog botránkozni. Ehelyett rám nevetett és így válaszolt:

- Ne is hidd fiam, az Istent hidd! De hozd csak ide a görög Bibliádat! Odavittem.

- No, keressük ki azokat az igéket, ahol Jézus az ördögről beszél! Kikerestük, mindenütt azt a szót találtuk: DIABOLOS.

- Nohát, most jöttél a teológiáról, mit jelent a diabolos? 

- Szétdobálni, szétszórni, és azt is jelenti: megkötözni.

- No, látod fiam, az a baj, hogy nekünk magyaroknak az ördög szóról a krampusz jut eszünkbe, valami vicces, gyerekes, kormosképű mesefigura, vagy jobb esetben a Fausztból a Mefisztó, az Ember tragédiájából Lucifer-féle. Erre könnyű azt mondani: Ilyen nincs is! De a Diabolos – folytatta Miklós bácsi -, az halálosan komoly dolog. Van szörnyűbb szétdobált családi életeknél, szétdobált barátságoknál, a szétdobált világnál, ahol minden meghasonlik, egyik a másikkal? Még hogy nincs Diabolos? Nem létezik a sötét démoni erő, amit nap, mint nap megtapasztalunk mindannyian?...

Azóta eltelt harminc-egynéhány év, és azóta ezerszer tapasztaltam, hogy bizony van szétdobáló erő, félelmetes, szinte kétségbeejtő. Amikor nemcsak világokat szakít szét, hanem egy embernek a lelkét is képes szétdobni; még orvosi szó is létezik rá: skizofrénia, lelki hasadás. Mint egy vásznat, úgy tudja kettéhasítani, szétszakítani egy-egy ember életét.

A héber sátán szó jelentése is kifejező: beugrató, vádló. Nincs ilyen? Téged még soha nem ugratott be valami sötét erő, és amikor beugrottál vlaminek, ugyanazzal vádolt, vagy a lelkiismeretedben, vagy valakin keresztül. Nap mint nap beugrunk valaminek, és aztán valaki vádol bennünket ugyanazért, amibe beugratott.” (Hét miért)

Gyökössy vallomása után egy bibliai rész szintén segít, hogy a „halálosan komoly dolgot” megismerjük és jobban megértsük: „És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének.” (Jel 12,9)

Hogy az én, a te, a mi életünkben nincs ilyen? Vegyük csak sorra azt a kérdést, amelyet Gyökössynek tesznek fel. Milyen a családi életünk? Milyenek a barátságaink? Milyennek látjuk a világot? Volt már olyan az életünkben, hogy nem az otthonról hozott, megalapozott értékek szerint cselekedtünk, és tettünk lelkiismereti vizsgája után meghasonlottunk önmagunkal? Még soha nem ugrottunk bele semmilyen erkölcsi csapdába?

Személyes életünkön túl, történelmi léptékben vizsgálva családunk, közösségeink, nemzetünk sorsát, azt mondhatjuk:

Igen. Robbanások szétdobáltak, szétszórtak a falutól, családtól, rokonoktól, barátoktól, múlttól.

Igen. Robbanások szétdobáltásága miatt távol van a szülő, a családi ház, sok emléknek helye.

Igen. Előfordul, hogy ebben a szétdobált, szerteszét szórt életben az otthonról, az eperfákról, Ramocsáról, Szénafűről, László hegyéről, Uzza kútjáról álmodtok.

Igen. Sok családot szétrobbantott a múlt és szerteszét dobált a nagyvilágba. Sok szerelmet, Sok barátságot. Sok emberi kapcsolatot.

Mégis kedves Testvéreim! Bár ilyen életre kényszerített a történelem, arra vigyázzatok:

Hitetekben, szellemiségetekben, lelketekben, vallásotokban szétdobáltak, szétszórtak, kikapcsoltak, beugratottak, megtévesztetettek és vádolóak ne legyetek. Mert akkor könnyűvé váltok, darabokra szaggatnak és lelketek az ördögé lesz. Pedig meg van írva: Az Urat a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj. És akkor elhagy téged az ördög....

Ámen.