A fekete ruhás, fejkendős, hajlott hátú néni

 özv. Kocs Elemérné szül. Orbán Lídia temetési prédikációja

„Legyen a szívetek teljesen Istenünké, az Úré, járjatok rendelkezései szerint, és tartsátok meg parancsolatait...” (1Kir 8,61)

Salamon király befejezte az Isten dicsőségének ajánlott hatalmas és díszes templom építését.. Templomszentelési imádságát így kezdi: „Hiszen az ég, sőt az egeknek egei, sem fogadhatnak magukba téged, hát még ez a ház, amelyet építettem? Mégis tekints szolgád imádságára és könyörgésére, Uram, Istenem , és hallgasd meg a kiálltást és az imádságot...”(1Kir 8,27-28)

Évszázadok múlva Pál apostol ezt kérdezi Korinthus keresztlny gyülekezetének tagjaitól: „Nem tudjátok-e, hogy ti az Isten temploma vagytok, és Isten lelke lakozik bennetek?” (1Kor 3,16)

A kövekből és lélekből épített templom ebben a keresztmetszetben egyesül. És mindkét esetben ugyanaz a feladat hárul az építőre: Meg kell tölteni Isten lelkével!

Lidi nénitől búcsúzva erről a két emberi feladatról szól a prédikáció: arra törekedjen az ember, hogy élete templom legyen és azt megtöltse Isten lelkével.

Templomot az életével épített. Egy egyszerű asszony nem nagyratörő élete ez: Vallomása szerint szegény családból származott. 6-an voltak testvérek. Utolsó testvérétől egy hónappal ezelőtt vett végső búcsút.

Nem adatott meg neki a továbbtanulás lehetősége. 5 osztályt végzett, az utolsót úgy, hogy közben az óvodában takarított. Később a községházán takarított és ő volt a falu dobosa is. 3 gyermeke született. Közülük egy koporsója mellett ő is ott ült. 3 unokával és 3 dédunokával áldotta meg a Teremtő.

Templomát 91  évig építette. A külső építés mellett fontos volt, hogy azt Isten lelkével töltse meg.

„Mert kiket Isten lelke vezérel, azok Isten fiai.” (Rom 8,14) Ezért, amiképpen Salamon is Isten áldását kérte templomára, ő is aképpen cselekedett: „Mégis tekints szolgád imádságára és könyörgésére Uram...”

Hat évvel ezelőtt a vasárnapi iskolában és a vallásórákon két kisfiút (Norbi és Boti) ismertünk meg. Szép imádságokkal, vallásos versekkel leptek meg. Amikor megkérdeztük hol tanulták, örömmel és büszkén válaszoltak: Déditől!

Egyik róla megjelent cikkben az újságírónő (Molnár Melinda) ezt az imádságos lelkületet így írja le: „Mikor egyedül van, akkor is mondja a verseket. Tud vallásost is. Imádságot könyvből olvassa. Elszaggatta, annyit forgatta.”

Isten lelkének ereje által” (Rom 15,19) 

jó emberséggel és békességgel  töltötte meg templomát. Ahogyan lánya mondta: „Nem értette, hogy ha ők a testvéreivel szeretetben és békességben tudnak lenni, akkor a világban élő más embereknél ez miért nincs így?”

Embersége és bekességes lelkülete legendás lett.

Néhány évvel ezelőtt egy interneten keringő levélre hívták fel a figyelmem, amelyet egy ide látogató
motoros írt „a fekete ruhás, fejkendős, hajlott hátú néniről” , aki „őszintén Petőfit szaval a boltból hazafelé, és négy szelet kalácsából kettőt odaad vadidegen embereknek.”

Ez a néni néhai Kocs Lídia volt.

Az elmúlt években az egyházközség Asszonykórusa itthon és Magyarországon is több helyen bemutatta
Székelyderzsről szóló műsorát. Valahányszor Márta – az unoka, aki élete utolsó idejében is szeretettel, gondoskodással, türelemmel és kitartással volt mellette – felolvasta a levelet, és a kivetítőn Lidi néni elkezdte mondani verset, mindenki meghatódottan kulcsolta imára a kezét.

Imádságos lelkület. Embeszeretet, emberség és békességes lelkület. Ezekkel töltötte meg a templomát, amelyet 91 évig épített.

Ma, a nagyvilágban, ha Székelyderzs nevét kiejtik, akkor a névtől elválaszthatatlan  unitárius vártemplom, az azt éltető és működtető  Unitárius Egyházközség és annak Istenben bízó, hivő és egyházszerető  közössége.

Ma a nagyvilág magyar ajkú tagjai között egyre többen vannak, akik ha kiejtik Székelyderzs nevét, a névhez társítják azt a „görbe hátú öregasszonyt”, aki templommá épített egyszerű életével, imádságos lelkületével, emberségével, emberszeretetével sok kiiskolázott és művelt embert elgondolkodtatott azon, hogy „ki és miért tette őket oda ahol vannak és, hogy mi dolguk a világban.” Egyszerűségében is híres szülötte ő Székelyderzsnek.

2009 májusában 70 szál tulipán diszítette a kertjét. Azok a tulipánok a kertben egyszer egy szép napon mind elhervadnak. Isten kertjében az ő élete örökkévaló lesz. 

És még sokan lesznek, akik egyszer csak leülnek ide a székelyderzsi erődtemplom falához és olyat tesznek, ami nem illik bele addigi imidzsükbe.

Olyankor Lidi néni botjára támaszkodva odacsoszog melléjük, egészséget kíván és nem kérdez semmit, csak elmondja azokat a szavakat, amelyeket a templom felszentelését követően Salamon mondott nemzetének, és amely szavak ott voltak mindig Lidi néni életében, ajkán, szemében és arcán:  „Legyen a szívetek teljesen Istenünké, az Úré, járjatok rendelkezései szerint, és tartsátok meg parancsolatait...”(1Kir 8,61)

Gyászoló hozzátartozók! Ezt az arcot sokáig őrízzétek! Emléke legyen áldott!

Ámen.

Demeter Sándor Lóránd, a Székelyderzsi Unitárius Egyházközség lelkésze.