Gyászbeszéd Dénes Géza (élt 85 évet, melyből házasságban 63-at) koporsója felett.
Text: „Csak Istennél csendesül el lelkem...” (Zsolt 62,2)
Egy keleti bölcseleti tanítás erre biztat: „Ami jön fogadjátok. Ami megy engedjétek.”
Milyen egyszerűen hangzik ez a mondat. Elsó hallásra hamar egyet tudunk érteni vele. Aztán amikor az élet alkalmazásba lépteti a bölcseletet, akkor nagyon gyorsan megbukunk a használatából.
Mert kiderül, hogy nem is olyan könnyű el/be-fogadni. Az örömöt, a jót, a szépet, a hasznosat hamar és könnyen el tudjuk fodani. De van, amit nem könnyű fogadni és nem is szívesen fogadunk.
Nehéz elfogadni, hogy meg kell változtatni addig felépített életünket.
Nehéz elfogadni a betegséget, a szenvedést, a szenvedésnek a látványát.
Nehéz elfogadni, hogy baj éri valamelyik családtagunkat.
Nehéz elfogadni a halált.
Amikor hanszálni akarjuk a bölcseletet, akkor derül ki az is, hogy mennyire nehéz (el)engedni azt, ami/aki megy.
Nehéz elengedni azt, aki 63 évig férj és társ volt.
Nehéz elengedni azt akinek hosszú évtizedeken keresztül azt mondtuk édesapám.
Nehéz elengednia nagyapát.
Nehéz elengedni azt, akiben a jó szakembert és a mindig segítőkész embert tiszteltük.
A mai kor embere nagy előszeretettel veszi elő a régi korok jövendőre vonatkozó látomásait, szószólásait, hirdetéseit. Nostradamus nevét igen gyakran emlegetik, és ha a világvége kerül szóba, megkerülhetetlen a maják próféciája.
A Tudományos és Köznyelvi Szavak Magyar Értelmező Szótára szerint a prófécia: hirdetés, szószolás, látomás. Jóslat, jövendölés.
Egy ősi látomásos szószólás, hirdetés tanúsága szerint, azért, hogy az ember a jövendőjét jóra tudja fordítani Isten önmagát ajánlja az embernek: „Itt van a nyugalom, adjatok nyugalmat a fáradtnak! Itt van a felüdülés!” (Ézs 28,12) A jó jövendőért Isten ezt kínálja.Van, aki elfogadja ezt Istentől és van, aki úgy érzi neki nincs erre szüksége és nem akar Istenre hallgatni.
Dénes Géza úgy halt meg, hogy utolsó útjára is Istennel indult. Számára az ősi prófécia Istentől való felajánlása életében és halálában is valóság lett. Az az ember, aki éleében elfogadta Isten nyugalmat biztosító felajánlását, az örökéletbe is ezel lépett át.
Húsvét ünnepén az énekvezérrel e ház lakóinak is kiszolgáltattuk az úrvacsorai jegyeket. Szertartásunk része volt az úrvacsorára előkészítő zsoltár eléneklése. Néhai Dénes Géza, aki élete utolsó időszakának nehéz betegségével nem emlékezett semmire, hibátlanul és hangosan énekelte velünk a zsoltárt:
„Asztalához íme vár, megteríve készen áll,
Úr Jézusnak vacsorája, lelkünk boldog megnyugtára.”
Akkor egyikünk sem gondolta, hogy szó szerint „lelke boldog megnyugtára” énekeli. 85 életévének örök megnyugvásakor tudjátok gyászoló család, hogy bár ezt a megnyugvást boldognak énekli a zsoltár, mégis nehéz elfogadni és nehéz örökre elengedni azt, aki megy.
Unitárius hitvallásunk szerint az élet örök és a lélek halhatatlan. Hisszük, hogy ez a hit a halál fölött is képes diadalmaskodni. Ezen az alapon kerestem számotokra - Gyászoló Család - olyan gondolatot, amely támaszték lehet az elfogadás és elengedés időszakában. Így találtam egy másik próféciára, amely mulandó emberi életünkön túlmutatva tárja előnkbe (előtökbe) az Istennél csendesülő élet helyét, a halált legyőző örökéletet:
„Nézd (...) a nyugalom hajlékát, olyan sátrat, amelyet nem bontanak le, cövekeit nem húzzák ki soha, egy kötele sem szakad el. Mert dicsőséges lesz ott az Úr...” (Ézs 33,20-21)
Ugyanez a látomásos jövendölés olvasható Mary Fry szép versében:
„Ne sirass a fejfámnál állva. Nem vagyok ott. Nem alszom.
Ezernyi fúvó szél vagyok,
A hó gyémántragyogása vagyok.
Az érett magba zárt napsugár vagyok.
Őszi eső vagyok.
Ha nyugodt reggelen felébredsz,
A égre kelő madarak fürge szárcsapása vagyok.
A csillagok éji fénye vagyok.
Ne sirass fejfámnál állva. Nem vagyok ott. Nem alszom.”
Az elfogadás és elengedés nehéz időszakában az örökélet ilyenszerű unitárius megvallásával búcsúzzatok, búcsúzzunk el immár csak néhai Dénes Gézától.
Ámen.
e
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése