-->
2012. szeptember 23-án 60 éves kortárstalálkozós istentisztelet volt a templomban. Ezzel a prédikációval osztoztam az ünnepi hangulatban. S.
Kedves
Kortársak, Családtagok, Ünneplő Gyülekezet!
Erre a pillanatra
készítve magam, hogy mai ünnepség alkalmával itt kell állnom a
szószéken, felelevenítettem magamban az utolsó kortárstalálkozót,
amelyen részt vettem. Újragondoltam, hogy miért is fontosak ezek
a találkozások? Mi az ami történik, amiért szépen felöltözünk,
hosszú utat teszünk meg, pénzt áldozunk rá? Nézzétek csak csak
mire jutottam!
Kortástalálkozó, osztálytalálkozó alkalmával
kulcsfontosságú a beszélgetés, a régi emlékek felelevenítése,
a régi dolgok megbeszélése. Örvendeni annak, hogy nem vagyunk
magunkra a világban, hogy vannak emberek, akikkel összekötnek
láthatatlan szálak, gyökerek, az idő... ÖRVENDENI EGYMÁSNAK A
BESZÉLGETÉSBEN. Ez történik egy kortárstalálkozó,
osztálytalálkozó alkalmával. Az ok, amiért igény van az
egymással való beszégetésre: Nagy erők szabadulnak fel,
amikor beszélgetünk egymással és hatalmas mélységek nyílnak
meg. Szükséges is szóba állni egymással, mert
azt, hogy szemtől-szemben vagyunk a másikkal, a beszédet, a
hangokat, a szavak ízét, a gesztusokat nem lehet pótolni.
Embertársunkat nem helyettesíthetjük mással.
A
beszéd és a beszélgetés lehetőséget ad érzéseink,
gondolataink és mglátásaink kimondására. A beszéd, a
beszélgetés út a közösségi élethez, a szerelemhez, a
házassághoz és önmagunk teljesebbé tételéhez.
Beszélgetésről szól a bibliai
rész, amiből a textust idéztem: „A tanítványok közül
ketten aznap egy faluba mentek, mely Jeruzsálemtől hatvan
futamnyira volt és amelynek Emmaus volt a neve, és beszélgettek
egymással...” (Lk 24, 13-14)
Figyelem!
Olvastam egy tanulmányt, amelyben jó nevű budapesti iskolák
diákjait faggatták olvasási szokásaikról, szabadidős
programjaikról. Ők fogalmazták meg, hogy olyan gyors és zsúfolt
lett az életük, hogy kapcsolataik és beszélgetéseik nagy részét
a világhálón, interneten oldják meg. Ők mondták, hogy ez nem
jó, mert hiányzik belőle az ember. Pedig adott a a
fecebook, a skype, sms, email stb. Állandóan online lehet ma lenni,
de mégsem ugyanaz, mint letelepedni a másikkal egy asztal mellé és
beszélgetni: látni szemében a fények és árnyékok változását;
olykor megérinteni; hallgatni szavai / mondatai között a szünetet
stb.
Beszélgetés címszó
alatt szoktak az emberek fecsegni, locsogni, pletykálni stb.
Beszélgetni is sok mindenről lehet. Most csak a textusban
feltett kérdésre igyekszem szorítkozni, és azt megosztani
veletek, hogy miről beszélgettek a tanítványok? Két beszédtémát
fogtok megismerni és a végén ráadásul még egy másik
beszélgetéssel ajándékozlak meg.
Az Emmaus felé tartó úton a
tanítványok miről beszélgettek? – Tovább olvasom a textus
folytatását az evangéliumból, mert magában rejti a választ.
„Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod mi
történt ott ezekben a napokban? Mi történt-kérdezte? Ők így
válaszoltak: Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki próféta
volt szóban és tettben hatalmas Isten és az egész nép előtt.”
Igen. Nem tévedtek. A tanítványok beszélgetési témája az
emmausi úton Ő volt. JÉZUSRÓL beszélgettek egymással.
Beszélgetésüknek másik témájához
ismét tovább kell olvasni az evangéliumot. Azt követően, hogy
Jézus is csatlakozott a beszélgetéshez, az olvasható, hogy
„Megnyitotta az értelmüket, hogy értsék az írásokat:” (Lk
24,45) Igen. Ez is témája volt az aznapi beszélgetésnek. Az
ÍRÁSOKRÓL is beszélgettek egymással.
Jézus és az írások. E két
beszélgetéstéma után azt ígértem, hogy megajándékozlak egy
harmadik beszélgetéssel is. Ez is egy történelmi, bibliai
beszélgetés, amit Pál apostol folytatott a többistenhívő
görögökkel az Aeropágoszon. Egy tanulmányi félévet
Görögországban voltam diák, ott éltem közöttük. Személyesen
tapasztaltam, hogy a görögök roppant kedves és közlékeny
emberek. Lételemük a beszélgetés. Már Pál idejében is
szerettek beszélgetni. Az Aeropágosz egyfajta találkahely is volt
az athéni görögök számára, ahol összegyűlve fontos
kérdésekről beszélgettek. Például az isteneikről. Pál apostol
egy ilyen beszélgetésben szól nekik az egy Istenről: „Akit
tehát ti ismeretlenül is tiszteltek, azt hirdetem én nektek. (...)
hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják, hiszen nincsen is
messzire egyikünktől se: mert őbenne élünk, mozfunk és
vagyunk.” (Ap Csel 17, 23-28)
Három szó: Jézus – Írás –
Isten . Mi a közös bennük? Az hogy benne van hitünk, életünk
értelme és lényege.
Egy jó beszélgetés
akkor igazán mély és felszabadító, akkor tud szárnyaló lenni,
és akkor szabadulnak fel nagy erők közben, ha benne van életünk
lényege, ha benne vagyunk mi a magunk teljességével és nem csak a
felszínes jelenlét van.
Hála Istennek mindannyiunknak lehet
része ilyen találkozásban és beszélgetésben.
Kedves Kortársak! Nektek mikor volt
utoljára ilyen beszélgetésetek? Ránézek az órámra és
visszapörgetem az időt. Erre az ünnepi istentiszteletre látszik
az arcotokon, hogy ilyen beszélgetésből léptetek ki. Legyen
örömötökre, és adjon erőt a holnapokhoz, késztessen újabb
találkozásra, jó és meghitt beszélgetésekre.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése