1. Dícsérjétek az Urat. Dicsérem az Urat teljes szívből: az igazak környezetében és a gyülekezetben. 2. Nagyok az Úrnak cselekedetei; kivánatosak mindazoknak, a kik gyönyörködnek azokban. 3. Dicsőség és méltóság az ő cselekedete, és igazsága megmarad mindvégig. 4. Emlékezetet szerzett az ő csudálatos dolgainak; kegyelmes és irgalmas az Úr. 5. Eledelt ad az őt félőknek; megemlékezik az ő szövetségéről örökké. 6. Cselekedeteinek erejét tudtul adta az ő népének, nékik adván a pogányok örökségét. 7. Kezeinek cselekedetei hűség és igazság; minden ő végzése tökéletes. 8. Megingathatlanok örökké és mindvégig; hívségből és egyenességből származottak. 9. Váltságot küldött az ő népének, elrendelte szövetségét örökre; szent és rettenetes az ő neve. 10. A bölcseség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, a ki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig. (Zsoltár 111)
Az életnek vannak alapkérdései.
Olyan kérdések ezek, amelyeket előbb-utóbb minden ember feltesz
magának az élet útján. Olyan kérdések, amelyeket vallástól,
bőrszíntől, nemzetiségtől függetlenül minden korban feltettek.
Olyan kérdések, amelyeknek válaszával soha nem elégedett meg az
utókor, hanem mindig vissza-visszakérdezett. Egyik ilyen kérdés:
„Létezik-e Isten? Előbb-utóbb mindenki felteszi ezt a kérdést,
hiszen létezését a mi személyes életünkben senki más nem
fedezheti fel helyettünk. Istent magadnak csak Te találhatod meg.
Ezért én ma nem szeretnék nagy dolgokról beszélni. „Csak
Istentről”.
Népszerű filmsorozat, sokan itthon is
nézik: Miami helyszínelők. A film felépítése gy néz ki:
Bevezető: van egy tettes (a
zene, az események, minden azt üzeni, hogy valami történni fog)
Kibontás: minden bizonyítékot
összeszedni a megtalálására (Ezt végzi Horatio és a csapata,
akik mindnnyian szakértők a helyszínelés izgalmas tudományában.
Ráadásul olyan eszköztár áll a rendelkezésükre, hogy nekünk
nézőknek tátva marad a szánk. )
Módszerük: kutakodás
(körülmények, személyek, tárgyak vizsgálata) + tanulságok +
végső következtetések
Azt mondtam, ma csak Istenről akarok
beszélni, és ehhez a 111. zsoltárt használom. Mi, akik ma együtt
vagyunk 20 perc erejéig helyszínelők leszünk. Képváltás, és
máris belépünk a 111. zsoltár helyszínére. Amit bizonyítani
akarok, a zsoltár bevezető mondatában így hangzik: „Dicsérjétek
az Urat!” (111,1) Ami
bátorít, arra biztat, hogy folytassam a biznyítékok gyűjtését
a következő sor: „Nagyok az Úr
tettei, kikutathatják, akiknek
csak kedvük telik benne.”
(111, 2) Bízom
benne,
hogy
mindannyian
kedvünket
leljük
egy
csodálatos
Isten-kutatásban.
Horationak és csapatának a módszerét
használom ehhez az Isten-kutatáshoz. „Dicsérjétek
az Urat!” (111,1) – olvastam
a zsoltár bevezető mondatában,
most ez után kutakodva vizsgáljunk
körülményeket, személyeket, tárgyakat, hogy majd az azokból
nyert eredményekből tanulságokat fogalmazhassunk meg és a végső
következtetést levonhassuk. Vágjunk bele!
- Milyen körülmények buzdít(hat)nak arra, hogy Istent dicsérjük?
A
zsoltárból
ehhez
a
vizsgálati
részhez
emelem
ki:
„Munkája fenséges és
ékes.” (111,3) A
körülmények vizsgálatában Isten munkája után kutakodunk.
Az unitárius tanítás szerint Isten munkája a teremtés és a
gondviselés.
- „Isten teremtő munkáján azt értjük, hogy az egész világ és mindnyájunk élete Isten alkotása.”(Káté, 35) Ennek igazolására idézi a káté a Bibliából: „Uram, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotása vagyunk mindannyian.” (Ézs 64,7)
Egy
rendkívül száraz nyár végén, nagy vízhiányban aktuális téma
Isten gondviselése. Ilyen kritikus időpontban, válsághelyzetben a
gondviselés helyett nagyon hamar Isten büntetése kerül
középpontba. Innen pedig már csak egy lépés azt mondani, hogy
Isten nem törődik velünk. A mi látószögünkből sokszor tűnhet
úgy, hogy nagy a baj, hogy nincs tovább, hogy nem bírjuk, hogy
vége van... Isten látószöge viszont egészen más. Ő nem úgy és
nem onnan látja az életet, ahogyan és ahonnan mi látjuk és vége
akkor van valaminek (akár az életnek), amikor Isten végtelen
látószögéből is úgy látszik. Tömören ez így van benne a
káténkban:
- „Isten gondviselő munkáján azt értjük, hogy ő minden teremtményére gondot visel, ő rendez mindent a legbölcsebb célok szerint, és vezet a tökéletesedés útján Isten országa felé.” (Káté, 36)
Külön
felhívom egy mondatrészre a figyelmeteket: rendez mindent a
legbölcsebb célok szerint. Hitünk nem csak abban van
segítségünkre, hogy felmérjük és megértsük Istennnek céljait,
hanem abban is hogy felfedezzük: Isten rendezi a világunkat. Ő
teremtette és gondját vislve rendezi a világot, benne a mi
életünket is.
Isten
teremtő és gondviselő munkájának vizsgálata arra buzdít(hat)
minket, hogy csatlakozzunk a zsoltár bevezetőjéhez és dicsérjük
az Urat.
- Milyen személyek életeseménye vezethet minket az Úr dicséretére?
A személyekről
szóló életeseményekhez vezessenek a zsoltár gondolatai:
„Emlékezetessé tette csodáit.” (111,4) + „Eledelt adott az
istenfélőknek...” (111,5). Csodálatos történéseket kerestem
ehhez a zsoltárrészhez. Olyanokat, amelyekben tetten érhető Isten
gondviselése, és az, hogy az ő látószögéből mennyire másként
látszanak a dolgok. Hallgassátok őket nyitott szívvel:
Pl1
Hágár története – Amikor az asszony lemondott saját és
gyermeke életéről, amikor feladta mert úgy tűnt számára, hogy
nincs tovább, Isten gondviselőként akkor lépett be az életébe:
„És megnyitotta Isten az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy
forrást.” (1Móz 21,19)
Pl2
Az
5000
ember
megvendégelése
5
kenyérből
és
2
halból
(Lk
9,12sk).
Hasonló
olvasható
Elizeussal
a
2Kir
4,42sk
részében.
„Add
oda
a
népnek,
hogy
egyenek,
mert
ezt
mondja
az
Úr:
Enni
fognak
és
még
marad
is!”
Amikor
esélytelennek, lezártnak, végesnek látják lehetőségeiket,
Isten akkor lép be életükbe és mutat túl a földi korlátokon
önmagára.
Pl3
Hétköznapi csodáink újraélése. Olyan történéseket
elevenítsünk fel az életünből, amikor feladtuk, mert úgy tűnt,
hogy nics tovább; amikor lemondtunk magunkról, az életről,
céljainkról; amikor esélytelennek, végesnek, lezártnak láttuk
dolgainkat és amikor egyszer csak valami történt, ami túlmutatott
rajtunk, a mi földi gondolkodásunkon, és ami után csak rebegni
tudtuk: Köszönöm Istenem!
Más
személyek csodaszámba menő életeseményei és saját hétköznapi
csodáink is arra budzítanak, hogy csatlakozzunk a zsoltár
bevezetőjéhez és dicsérjük az Urat.
- Milyen tárgyak, eszközök vihetnek közelebb Isten dicséretéhez?
Mindegyre a Bibliából vettem a
példákat. Legyen hát az egyik ilyen tárgy a Biblia, ami mindig
kezünk ügyében van. Ugyanakkor használhatjuk az énekeskönyvet,
imakönyveket, prédikációkat, személyes vallomásokat...
Folytatva a helyszínelést, az előbbi
három kutatásnak összegezni kell a tanulságait.
a). Isten munkáját vizsgálva a
tanulság, hogy ő igaz és „Igazsága örökre
megmarad” (111, 3) Egy másik versben a zsoltár
így összegez: „Kezének munkái
igazak és jogosak,
rendelkezései maradandóak,
rendíthetetlenek mindörökké, igazán
és helyesen vannak
megalkotva.” (111,7-8)
b). Az emlékezetese csodák
vizsgálatának tanulsága a zsoltár szerint az, hogy Isten
„Kegyelmes és irgalmas”
(111,4)
A prédikáció zárásaként mi lehet
az a végső következtetés, amit e Bibliai helyszínelés kapcsán
levonhatunk? A vizsgálódás és a tanulságok utáni végső
következtetést a zsoltár így összegzi: „Szent
és félelmes az ő
neve. A bölcsesség
kezdete az Úr félelme.
A józan eszűek mind
eszerint élnek.” (111,9-10)
Félelemről,
rettegésről
szól
ez
a
vers?
Sokkal
inkább
arról,
aminek
hiányát
az
indiai
bölcselet
így
mondja:
„Alszunk és nem
róla álmodunk.”
Dicsérjétek
az
Urat!
- olvastam a zsoltár bevezetőjében. A Miami helyszínelők
népszerű felügyelőjének Horationak hármas módszere a
körülmények, személyek és tárgyak vizsgálata erre a dicséretre
ébresztett a mai reggelen. Ez a dicséret több, mint Istenről
álmodni. Ez arról szól: ébren vagyunk és Istent látjuk!
Dicsérjétek
az Urat!
S.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése