"Nem jövök én többé vissza a falumba"

id. Csukor Dezső

id. Csukor Dezső temetési szertartására, aki életének 89., házasságának 64. évében adta vissza lelkét a Teremtőnek.

Text: „Saját szemetekkel fogjátok látni, és magatok fogjátok megvallani: Nagy az Úr Izráel határán túl is!” (Malakiás 1, 5)

Amikor néhány évvel ezelőtt a Kornis Kata Asszonykórus előadását állítottuk össze Székelyderzsről, képsorozatot készítettem róla. Áll a kapuban, pisolyogva, sapkája huncutul félrecsapva. 80 fölött is arcán volt az életnek, mulatságnak, a jókedvenek a szeretete. Mögötte kicsi, fekete kutyája.

Történetek Romániából címmel az ő élettörténetével mutattuk be az 1940. szeptember 11-e utáni időszakot, amikor a román/magyar határ itt húzódótt a falu fölött, Erős-tető alatt. Lánya, Ilus tolmácsolásában sok próba és előadás alkalmával meghallgattam visszaemlékezéseit:

  „Én be voltam sorozva, katonának kellett volna menni, s akkor mi összeegyeztünk egykorú béliek, hogy szerre-szerre elszökünk éjjel. Mi nem leszünk román katonák. Én is egy este gúnyát vettem magamra, egy ganyéhányó villát a vállamra, egy kabátot a vállamra vettem. Kimentem a Szőlőhegyen, a fesszegi kendereskert felett felmentem jó-jó messze, s amikor láttam, hogy a haátr közel van, akkor megfutamodtam, keresztül az erdő alatt (…) addig, amíg át nem értem a határon, ott már Magyarországon voltam. Aztán így szerre mind elmentünk azon az őszön. (..) Mikor én átértem, besétáltam a magyar őrházhoz, ott a határvadászoknál volt egy őrmester, mondta, hogy álljak sorba, be kell menni Kányádba, ott kell jelentkezni. Na jól van, aztán leindultunk és Erős tetőnél kimentünk, volt ott egy magaslat, felmentünk odáig és énekeltük: „Isten veled kicsinyfalum / Kimegyek belőled / Benne hagyom búmat, régi szeretőmet / Hiába hívogat kis falum harangja / Nem jövök én vissza többé a falumba.” De mind visszajöttünk.” – fejezte be élettörténetének ezt a részét. (Köszönet a visszaemlékezés lejegyzéséért Gidó Csaba székelyderzsi származású történésznek.)

Azóta eltelt 71 év. Az 1922-ben születettek szerre-szerre elmennek, átkelnek a határon. Ma id. Csukor Dezsőt kísérjük át. A harang, amely 1940-ben hívogatta, ma és az elmúlt napokban búcsúzik tőle. Hangja az Isten által szabott, ember által nem megváltoztatható határon az átkelés útját jelöli ki. Ma visszavonhatatlanul érvényes lett a szomorú nóta, amelyet legényként Erős tető alatt énekeltek:

„Nem jövök én többé vissza a falumba."

Gyászoló Család! Tudom, hogy kettős gyászérzés van bennetek: egyfelől megnyugvás a sok szép esztendőért; és azért, hogy az utolsó hetek szenvedése megszűnt. Másfelől, mindez nem tudja enyhíteni az elvesztés fájdalmát. Részben megnyugtató, hogy a kínzó fájdalom megszűnését látjátok, de az elvesztése mégis egyfajta ürességet hagyott bennetek. Fontos, hogy ennek teret adjatok. Fontos, hogy amikor elbúcsúztok tőle, amikor emlékeztek rá, amikor a magatok módján meggyászoljátok engedjétek, hogy fájon.

Ezt a fájdalmat igyekszem veletek együtt Istenhez vinni. Tudom, hogy a bánat ezzel hirtelen nem fog megszűnni, de hiszem, hogy a gyász súlya elviselhetőbb lesz. Kevés erre ez a 20 perc, ami itt rendelkezésünkre áll, de tudjátok, hogy a későbbiekben is számíthattok rám. Az itt és most rendelkezésünkre álló időben vigasztalásul Malakiás próféta felolvasott sorait választottam: „Saját szemetekkel fogjátok látni, és magatok fogjátok megvallani: Nagy az Úr Izráel határán túl is!” (Malakiás 1, 5)

A próféta nevének jelentése: Isten követe. Mint ilyen, szilárdan hirdeti Isten szavának megbízhatóságát és Isten szeretetére hívja fel a figyelmet, amely minden korban töretlenül megmarad. Megtört népe közben hitét vesztve mondja: „Hiábavaló az Istennek szolgálni. Mi haszna, hogy teljesítettük, amit ránk bízott, és gyászban jártunk a seregek Ura előtt?” Kérdéseket feltevő, kétségbeesett, válaszra váró, megtört embereket biztat a követségbe érkezett próféta: „Saját szemetekkel fogjátok látni, és magatok fogjátok megvallani: Nagy az Úr Izráel határán túl is!” (Malakiás 1, 5) Ezekre a biztató szavakra szükségünk, szükségetek is van, amikor megnyugvást keresve, válaszokat várva, a megtörtséget és a gyászt Isten elé visszük.

A megtapasztalás és a belátás mellett, amit külön kiemelek a felolvasott bibliai versből: Izrael határán túl is. Bár konkrétan egy országhatárt jelöl, ennél sokkal többről van itt szó: Isten határok nélküli hatalmáról. Ilyen határ lehet az, amelynek átlépési helyét néhai testvérünk számára ma a harangszó jelöli ki. Bátorító azt hallani, hogy az élet földi határán túl is tart Isten hatalma. Aki átlépi az öröklét határát, továbbra is Isten hatalma alatt marad. Ez még önmagában nem minden. Fontos az, hogy Isten hogyan és miként érvényesíti hatalmát?

Gyászotok Isten színe előtt azért lesz elviselhetőbb, később pedig azért enyhül, majd szűnik meg, mert Isten a hatalmát itt is és az örökléten túl is szeretettel érvényesíti. Malakiás ezért így kezdi próféciáját: „Szeretlek benneteket – mondja az Úr.” (Mal 1,1)

Néhai testvérünk emlékezete szerint 1940 zűrzavaros őszén Erős tető alatt ezt énekelték a a szerre-szerre átszökött legények:

  „Gyere Bodri kutyám, ugassál utánam  Te meg a búbánat legyél útitársam /Minden ablak nyitva utánam se néznek Meghasad a szívem, hogyha visszanézek.”

2011 decemberében, amikor néhai Csukor Dezső átkel az öröklét határán, családja és népes tisztességtevő gyülekezet néz utána. Higgyünk Istennek, amikor szeretetéről biztosít. Az ő szerető hatalmára bízzuk rá néhai testvérünk lelkét, örökéletét. Lelkünket, földi életünket és a család gyászát. Ámen.