Cimkék

Istentől készített hajlék



 A prédikáció Bálint Árpád  (43 éves) temetési szertartásán hangzott el
2010. július 22-én., Székelyderzsen.
Lelkész: Demeter Sándor Lóránd 

„Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk.” (2 Kor 5,1 –Új)

A korinthusi gyülekezet tagjainak Pál apostol az élet szorongató, kétségbeejtő, elhagyatott és veszteségekkel teli helyzeteiről beszél. Nekik fogalmazza meg azt, amit az Istentől született embernek azelőtt és azóta is tudomásul kell venni: „Életünkben állandóan ki vagyunk téve a halálnak (…) az pedig bennünk végzi munkáját.” (2Kor 4,11-12)  Ma, amikor a fiatalon elhunyt Bálint Árpádtól búcsúzunk igencsak közeli, és személyesen bennünk érintő az, amiről az apostol beszél: Állandóan ki vagyunk téve a halálnak....

Nemrég láttam egy filmet, amely sokakat (mindnekit?) izgató kérdésre kereste a választ : Hogyan lehet megmenekülni a haláltól? A filmben a repülőgép felszállása előtt 1 fiúnak látomása volt arról, hogy a gép felrobban. Figyelmeztetáésére vele együtt leszálltak még néhányan. A gép fel is robbant és a következő napokban sorban kezdtek meghalni mindazok, akik leszálltak róla. A fiú elkezdi vizsgálni az esetet és rájön, hogy a halál tervszerűen, amolyan sakkjátszmához hasonlóan működik. Azt gondolja, hogy ha megismeri a halál tervét, annak lépéseit, akkor az átugrik rajta és megszabadulhat tőle. De kiderül, hogy nem.

Bálint Árpád élt 42 évet. Hirtelen halt meg. Segítőkész és jóindulatú fiatalembertől búcsúzunk. Ha vannak élethelyzetek, amikor szeretnénk megismerni a halál tervét, akkor a mostani az. Ha vannak élethelyzetek, amikor kiszámolnánk a lépéseit, vagy újraszámolnánk, akkor a mostani az. Családtagnak, szülőnek, testvérnek, a legnehezebb óra az, amikor azzal szembesül, hogy a lépéseket nem lehet szabályozni.

Ebben a nehéz órában, amikor a szülők arra készülnek, hogy gyermeküket ünnepre készített ruhában kisérjék el utolsó útjára; amikor a testvér az örömteli élő találkozás helyett már csak a koporsóba helyezett testet ölelheti – ebben a nehéz órában olyan bibliai rész után kutattam, amely reménnyel és hittel ebből a sötét helyzetből kifele vezető utat mutathat: „Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk.” (2 Kor 5,1 –Új)

Pál apostol az emberi élet egészére, a létezésre kettős hasonlatot használ. Amikor még itt éli az ember a földön az életét, és a Test határozza mag, akkor a Sátorhoz hasonló. Amikor a halállala leomlik, akkor a lét következő szakaszát Házhoz hasonlítja. Olyan ez, mintha testi életünkben Isten előszobájában lennénk. Mit sejtet meg velünk az apostol a halál előtti és utáni létről? Mit sejtet olyant, ami  ilyen nehéz helyzetben haszon, vigasztalás, megerősítés lehet?
 
Sátor 
Amit a Text. elmond róla =  földi, leomlik (mulandó)
Amit még tudunk =  „Teremtette Isten az embert....”
A héten húztam fel az udvaron egy sátrat a gyermekeknek. Ha az alapján kell leírnom a jellemzőket: kicsi, átmeneti, igénytelen szállás, csak alvásra használható, de arra is kényelmetlen, hideg, könnyen átázik, egy nagyobb vihar felborítja... – Ilyen lenne a földi test és élte, amit Isten teremtett?
Pál apostol sátorkészítő volt. Apostolsága mellett abból élt, hogy sátorkészítő műhelyt tartott fenn. Ha valaki ismerte a sátor tualjdonságait, akkor ő biztosan igen. „Átmeneti mozgatható lakás, rendszerint kecskeszőrtakaróból, amelyeket rudakra feszítenek ki.” (Bibliai lexikon)
Az ember földi élete és teste olyan mint a sátor: átmeneti mozgatható lakás. Ezt a sátrat Istentől kapta ajándékba, ő teremtette az embernek. Végesre teremtette. Tudomásul kell venni, hogy egyszer leomlik.

Ház 
Text:  hajlék, örök – örökkévaló, mennyei, nem emberkéz építette, hanem Istentől készített.
Amit még tudunk: Pál apostol idejében ház a család, a nemzettség együttélését is jelentette. Aki megtehette magának, hogy házat épít (a szegények barlangokban, a nomádok sátrakban laktak) az erődítményszerű házat épített, ahol a földszinten volt az állatok helye, az emeleten pedig a család lakott.
hajlék = az ember fölé hajlik, óvja védi. Földi életünk során ennek megvalósítására törekedünk: nem sátrat, hanem házat, nem házat hanem hajlékot, nem hajlékot, hanem otthont kíván mindenki építeni. A születés és a halál között erre törekszik az ember, a halál után is ez történik. De a történést már Isten végzi, és a folyamtot ő gyorsítja.  Aki az ember földi sátorát teremtette, ugyanaz épít neki örökkévaló mennyei házat!Amikor leomlik az ember átmeneti mozgatható, földi lakása, akkor kap olyan házat, amely hajlék számára. Örök, mennyei és ugyanaz az Isten építi meg számára, aki a földi sátrat, a mozgatható lakást is teremtette. Ez az Isten otthont épít.

Pál apostol annyira hitt és bízott ebben, hogy sok érzéstől átitatva ezt írja: „De bizakodunk, és inkább szeretnénk kiköltözni a testből és hazaköltözni (hazajutni) az Úrhoz.” (2Kor 5,8) Pál hát bízott abban, hogy az örök otthonba, a mennyei házba, hajlékba való beköltözés HAZAJUTÁS.

Olyan bibliai rész után kutattam, amely reménnyel és hittel ebből a sötét helyzetből kifele vezető utat mutathat. Pál apostol alapján arra kerestem a választ, hogy mit sejtet meg velünk az apostol a halál előtti és utáni létről? Mit sejtet olyant, ami  ilyen nehéz helyzetben haszon, vigasztalás, megerősítés lehet? Néha Bálint Árpi életére átolvasva az apostoli szavak így hangzanak:
Élete állandóan ki volt téve a halálnak, és a halál, ma bevégezte benne a munkáját. Átmeneti, mozgatható, földi lakása: véges élete és teste, amelyet Istentől kapott ajándékba, most leomlott.  Az apostolnak tett Isteni ígéret szerint, helyette védelmező  hajlékot kap Istentől. Otthont, amelyet Isten maga épít meg számára az örökkévalóságban. Ebbe a mennyei hajlékba való beköltözése az ő Úrhoz való hazajutása.
Ámen. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése