Már az adventi időszak kezdetén megszólított a Lukács evangéliuma 2:14. Tudtam, hogy 2008 karácsonyán az a feladatom, hogy az evangéliumnak ezt a részét tolmácsoljam az ünneplő gyülekezetnek. Hordoztam hát magamban/al a mennyei sereg dicsőítését:
Klasszikus változatban: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.”
Békés Gellért fordításában: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön Isten kedveltjeinek.”
Filológus megközelítésben: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakarat embereinek.”
Klasszikus megközelítésben a mennyei seregek sokasága három részre tagolja a világot. A fenti rész a dicsőítés által Istent illeti meg. A dicsőítés csak Istennek jár ki. Senkinek másnak. Nem emberi. A lentnek van egy egyetemes része, ahol békesség jár a földnek. Ez az egyetemes rész a békesség által tud a fenthez kapcsolódni. A lentnek van egy vízszintesen, embertől-emberig haladó útja, amely a jóakarat útján járható be. Ezzel kapcsolódik az egyetemesbe, általa Isten dicsőítésébe.
A nem hagyományos fordítások mindezt úgy mondják el, hogy hangsúlyozzák a kizáró jelleget: aki nem Isten kedveltje/jóakarat embere, annak a mennyei seregek éneke szerint nem jár ki a békesség, sem az Isten dicsőségében való részvétel.
Ki lehet Isten kedveltje és a jóakarat embere?
1.A jó ember („...a jó ember jóakaratot nyer” - Példabeszédek 12:1)
2.Az isteni jó lélek hordozója („...a te jó lelked vezéreljen a földön.” – Zsoltár 143:10)
Az angyali seregek sokasága miért ezt énekli?
A választ szintén az Úr angyala adja meg: „Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek: ma született az Üdvözítő Dávid városában.” (Lukács evangéliuma 2:10) Olvassuk a különböző szentírásfordításokat és úgy egész ki az angyali válasz: Üdvözítő, Megváltó, Megtartó. Az angyali üzenet mellé olvassuk az önvallomásokat, az evangélisták és apostolok örökségét és tovább értelmeződik bennünk az Üdvözítő. Ő lesz a Krisztus, Isten fia, a Bárány, Dávid fia, Emberfia, az Ige, a világ világossága...
Befogadója, megértője, követője nem tud más lenni, csak a jóakarat embere, aki Isten kedve szerint alakítja életét.
Az első zsoltár így kezdődik: „Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint...”. Karácsony ünnepén ezt a zsoltárt parafrazáljuk így: Boldogok a jóakarat emberei, mert övék a békesség és így dicsőítik Istent. „A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy véka alá, hanem, hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban.” (Máté evangéliuma 5:15)
Klasszikus változatban: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.”
Békés Gellért fordításában: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön Isten kedveltjeinek.”
Filológus megközelítésben: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakarat embereinek.”
Klasszikus megközelítésben a mennyei seregek sokasága három részre tagolja a világot. A fenti rész a dicsőítés által Istent illeti meg. A dicsőítés csak Istennek jár ki. Senkinek másnak. Nem emberi. A lentnek van egy egyetemes része, ahol békesség jár a földnek. Ez az egyetemes rész a békesség által tud a fenthez kapcsolódni. A lentnek van egy vízszintesen, embertől-emberig haladó útja, amely a jóakarat útján járható be. Ezzel kapcsolódik az egyetemesbe, általa Isten dicsőítésébe.
A nem hagyományos fordítások mindezt úgy mondják el, hogy hangsúlyozzák a kizáró jelleget: aki nem Isten kedveltje/jóakarat embere, annak a mennyei seregek éneke szerint nem jár ki a békesség, sem az Isten dicsőségében való részvétel.
Ki lehet Isten kedveltje és a jóakarat embere?
1.A jó ember („...a jó ember jóakaratot nyer” - Példabeszédek 12:1)
2.Az isteni jó lélek hordozója („...a te jó lelked vezéreljen a földön.” – Zsoltár 143:10)
Az angyali seregek sokasága miért ezt énekli?
A választ szintén az Úr angyala adja meg: „Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek: ma született az Üdvözítő Dávid városában.” (Lukács evangéliuma 2:10) Olvassuk a különböző szentírásfordításokat és úgy egész ki az angyali válasz: Üdvözítő, Megváltó, Megtartó. Az angyali üzenet mellé olvassuk az önvallomásokat, az evangélisták és apostolok örökségét és tovább értelmeződik bennünk az Üdvözítő. Ő lesz a Krisztus, Isten fia, a Bárány, Dávid fia, Emberfia, az Ige, a világ világossága...
Befogadója, megértője, követője nem tud más lenni, csak a jóakarat embere, aki Isten kedve szerint alakítja életét.
Az első zsoltár így kezdődik: „Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint...”. Karácsony ünnepén ezt a zsoltárt parafrazáljuk így: Boldogok a jóakarat emberei, mert övék a békesség és így dicsőítik Istent. „A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy véka alá, hanem, hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban.” (Máté evangéliuma 5:15)
(2008)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése