Cimkék

"Most bocsátod el Uram, a te szolgádat"

Vasárnapra közgyűlésre készültünk, de egy haláleset másként alakította terveinket. Életének 83. évében eltávozott az élők sorából Brók Bálint.
A templomba járó, egyházszerető, érdeklődő emberrel a kapcsolatom úgy kezdődött, hogy idekerülésem után nem sokkal, az első esperesi vizsgálószék alatt, igen keményen beszólt nekem, hogy olvassam el mit ír a szószékkoronán, tartsam magam ahhoz és beszéljek hangosan, hogy mindenki hallja. Szentgyörgyön és Udvarhelyen ahhoz voltam szokva, hogy hangosítás van, itt a nagy templomhoz módosítanom kellett a hangfrekvencián, légzésen, sok mindenen.

A szószékkoronán Ézsaiás próféta üzenete olvasható: „Kiálts teljes torokkal, mint a trombita.” (Ézsaiás 58:1)
Nem esett túl jól, hogy a nyilvánosság előtt kemény hangon rám szólt, de értékeltem, hogy egyenesen a szemembe mondja (!)és, hogy tudja, milyen értékei vannak a templomnak. (!)
Így indult az ismeretségünk. Az évek során - istentiszteletek utáni beszélgetéseken, a családi asztal mellett beszélgetve, festett bútorokat nézegetve, betegsége és gyógyulása idején - egy másik arcát is megismerhettem. Életének utolsó éveiben mindennapjainak középpontja a látás volt. Az idegeskedő kérdés: a tapogatózó emberből lesz-e még látó ember?
A végtisztességére készülve ezért szólított meg az evangélium Simeonról szóló része: „Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet, amelyet elkészítettél.”(Lukács evangéliuma 2:29-30) Utoljára karácsony ünnepén láttam a templomban, ez a Simeon-történetet még aktuálisabbá teszi.
„A szív érez, a szem kutat” –olvastam Józísef Attila versében, kiegészítve a Jézustól kapott tudást: „A testnek lámpása a szem.” (Lukács evangéliuma 11:34) Üdvösséget érez a szív, azt kutatja a szem. Azt akarja fényességbe hozni az ember az ő lámpásával. „A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak.” (Máté evangéliuma 13:16). Amikor – várt és egyben rettegett – szemműtéte után hazatért, sütött életéből, mozdulataiból a látás öröme. Visszanyerte a szeme világát. Szemei boldogok voltak, mert láttak.
Utolsó templomjárása karácsony ünnepén volt. Megünnepelte az Üdvözítőt. Meglátták szemei az üdvösséget. „Amikor az ember úgy érzi, hogy rendben van, vagy, hogy majd mindent megért.” (Vas István)
Szemei meglátták, amit a szíve érzett; amit a szíve érzett, azt hosszas kutatás után megtalálta a szeme is. A meglátást követően az Úr elbocsátotta őt. Azzal a békességgel, hogy minden rendben van. Így ment el ebből az életből.
Sírhantjánál búcsúbeszédet mondott mondott Katona Dénes, az egyházközség előző lelkésze, beszédében kiemelve Bálint bácsi egyenes, igazmondó természetét. Pál Ákos egyházközségi jegyző a falu részéről búcsúztatta.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése