Balázs Rosa Ecaterina keresztelőjére, 2010. április 10.
„Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is” (Mt 6,21)
Minden idők legszebb születési történetét a Bibliában olvashatjuk. Rengeteg költőt, írót, zeneszerzőt és festőt ihletett meg a kis Jézus világrajövetele. Sokan átírták, kiszínezték, belevitték saját élményeiket vagy elvettek belőle. Karácsonyról karácsonyra találkozunk a születési történettel – ha máskor nem is, de ekkor az istentiszteleteken felelevenítődnek a világrajövetel különböző pillanatai. És ebben a történetben vannak mondatok, szavak, amelyek rögzülnek, amelyek belengik hétköznapjainkat a karácsonyon túl is. Ilyen mondat a Keresztelő János születésekor elhangzó „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” kérdés, ilyen az angyali szózat: „Ne féljetek, mert íme hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek...” vagy a „Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.”(Lukács evangéliuma)
A karácsonyi történetet eljátszó gyermekek minden esztendőben újraélesztik képileg is a felnőttekben a születést, a pásztoroknak és napkeleti bölcseknek a kisgyermekkel való találkozást, az angyali jelenést, az Isteni jelenlétet. Minden évben újraéljük, miközben tudjuk, hogy az ünnep elhozza a fény születését újra és újra. Az elmúlt esztendőben a betlehemest tanuló gyermekek játékra hívtak. Kérték, hadd játszhassák úgy el a betlehemest, hogy igazi kisbaba legyen a kezükben. Kíváncsian vártam, hogy a szülők belemennek-e a játékba. És igen, a betlehemes játékban Rosa Ecaterina lett a főszereplő. Miután unokatestvére elszavalta Mária szavait, a kicsi lány befészkelte magát az ölébe és elaludt.
KT! Prédikációmat azzal kezdtem, hogy a legszebb születési történet a bibliában olvasható. Ám a tapasztalat azt mondatja velem, hogy amikor egy várva várt kisgyermek megszületik egy családba, az felülmúl minden leírt történetet. Akkora élménnyel ajándékozza meg a családot a születés, hogy minden más eltörpül amellett. Tudom, hogy ez a ti életetetkben is igaz. Tudom, hogy a kicsi lány megszületése felszínre hozta belőletek a régről ismert mondatokat: Dicsőség a magasságban Istennek! de megértette azt is, hogy ő számotokra a megtartó. Szereti a nép Jézust mindenféle cimkével ellátni: így kapta ő a messiás cimkét, az üdvőzítő, a megmentő, a megváltó vagy a megtartó címet is. Mindeközül számomra a legkedvesebb a megtartó. És valljuk be tud-e egy kicsi lélek más lenni mint megtartó? Ilyen megtartó született néktek is kedves Róza és János, azért, hogy megerősítsen benneteket, megtartson egymásnak szép családnak.
És felszínre hozta a kérdést is a születés: vajon mi lesz ebből a gyermekből? Kedves szülők, azért vagyunk ma itt, hogy segítsünk nektek. A kérdésre nem tudunk válaszolni, mert az a jövő zenéje, de nagyszülőkként, keresztszülőkként, rokonokként, barátként vagy egyszerű gyülekezeti tagokként segíteni tudunk abban, hogy egy igaz, jó és unitárius keresztény gyermek cseperedjék belőle.
A felolvasott bibliai részben kincsről olvastam. Aki valaha szülővé nemesedett, tudja, hogy mi, illetve ki a legnagyobb kincs az életében és tudja azt is, hogy mit kell ezért tennie. Ezt a tudást nem lehet sehol tanítani, ellesni sem lehet, ezt csak megélni és megtapasztalni lehet. Ti ezt teszitek. Most is, amidőn áldást kértek az életére! Segítsen benneteket a jó Isten, hogy tudjatok megmaradni a hitben és úgy nevelni a kicsi lányt, hogy megértse Isten világának titkait. Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése