Szemtől-szemben a megosztottsággal

Az egyházközség asszonykórusával ma Nyárádszeredában és Jobbágyfalván - az ottani gyülekezetek imahetének első napján - evangéliumi szolgálatot végzünk. Az ünnepi istentiszteleten asszonytestvéreim zsoltárokat és népdalokat énekelnek, jómagam az alább jegyzett prédikációval készültem. Az imahét e napra szóló témája a címben olvasható. Kérem a mi egy Istenünket, hogy legyen velünk az utazás során, adjon nekünk áldott imádságos alkalmakat és támogasson bennünket, hogy az ottani gyülekezetek tagjaival, vezetőivel, lelkészével egymás hit- és lélekbeli épülésére lehessünk. Ámen.

"Én sem szólhattam néktek, atyámfiai, mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek.
Tejnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna meg, sőt még most sem bírjátok meg:
Mert még testiek vagytok; mert a mikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-é és nem ember szerint jártok-é?"(1 Kor 3:1-3)

Képzeletben a templom tengelye mentén válasszuk két csoportra a jelenlevőket.
Akik egyik oldalon vannak azoknak megvan az elképzelésük arról, hogy milyen kell egyen a pap, milyen párthoz akarnak tartozni, hogy akarják működtetni az egyházközséget, milyen szociális réteggel tartanak kapcsolatot... Elképzeléseiket érvényesíteni is akarják.
Akik a választóvonal túloldalán vannak , azoknak is hasonlóképpen megvan az elképzelésük, és hasonlóképpen érvényesíteni akarják. A választóvonal két oldalán levő elvek nem mindenben azonosak. Lehet, hogy semmiben sem. Megosztottak.

A megosztottság még önmagában nem baj, mert versenyhelyzetet teremt. Baj akkor lesz belőle, amikor a versenyhelyzetben megosztott csoportok versengenek, viszálykodnak, irigykednek, egymást akadályozzák, ellenségeskednek. Együttélésük nem verseny- hanem konfliktushelyzet lesz.

Azt a képet, amelyet a prédikáció elején megrajzoltam a megosztottságról, pörgessük tovább a konfliktus irányába. Mihelyt konfliktussá alakult a megosztottság, bármikor megtörténhet az, hogy a két oldalon levők (hiába rokon, gyermek, szülő) emberéletet követelnek/áldoznak. Amikor tehát a megosztottságot engedjük konfliktusos helyzetté átalakulni, akkor veszélybe sodorjuk emberi mivoltunkat, családi/nemzeti békénket, Istenhez kötődő kapcsolatunkat és mindazokat az értékeket, amelyeket Jézus követőiként és Isten munkatársaiként felvállaltunk, felvállalunk.

Pál apostol az 1Kor 2-ben az embereket két csoportra osztja: lelki ember és testi ember. A lelki emberről mondja, hogy van neki egy nagy ajándéka! Csak a Lelki Ember foghatja föl és ismerheti meg azt amit Isten nekünk ajándékozott „Isten titokzatos és elrejtett bölcsességét” (1Kor 2:7). Az 1 Kor 3-ban pedig bemutatja, hogy melyek a testi embernek a jellemzői. Több szentírásfordítást összevetve a lista így hangzik: „irigység, viszálykodás, versengés, visszavonás dúl közöttetek” (1Kor 3:1-3)
Annyi minden megoszt bennünket! Megoszt a felekezetiség, a pártszín, a gyülekezeti dolgaink, a szolgálás milyensége, a szociális környezet, a nemzetiség, a faj... Ebben a sokszínű megosztottságban igen könnyen konfliktusossá alakulhatnak / alakíthatók az élethelyzetek. Nagyon könnyen irigység, versengés viszálykodás
Oszd meg és uralkodj! – volt egykoron Róma jelszava. Úgy gyakorolták, hogy a hatalmukba került városokkal eltérő szerződéseket kötöttek, aztán azok túllicitáltak egymáson engedelmességben és hűségben. Ugyanilyen könnyen tudják ma is a megosztottságot konfliktussá, viszálykodássá alakítani. Mert vannak, akik úgy érzik jól magukat, ha viszálykodást szíthatnak. A viszályos helyen sok minden elkendőzhető!
Amikor engedjük, hogy az elv-különbségek konfliktusossá tegyék életünket és nem a közös nevező kialakítására törekszünk, annak nem csak az a következménye, hogy „Krisztusban kisdedek” „testiek” „emberiek” leszünk. Nem ezek a minősítések fognak gondot okozni! A legnagyobb baj az lesz, hogy megfosztjuk magunkat attól a lehetőségtől, hogy Isten ajándékát, az ő „titokzatos és elrejtett bölcsességét” megismerjük

Mit tehetek az imént elhangzottak érvényre jutásáért, a testi ember eldobásáért és a lelki ember ajándékának elnyeréséért?
„Zsellér vagy te, én meg székel
De egünkre egy nap jő fel.
Egy eső hull a földünkre,
Mért lennék, hát különb, mint te?” (Szentiváni Mihály)

„Kik-ki úgy szolgál, ahogy az Úr megadta neki.” (1Kor 3:5)

Ha a viszálykodásra azt az elvet hoztam fel példaként, hogy „Oszd meg és Uralkodj!”; akkor a gyakorlati alkalmazáshoz egy másik jelmondatot idézek: Egységben az erő!
Egységre törekvés – a választóvonal két oldalán levő elvek nem mindenben azonosak. Lehet, hogy semmiben sem. Arra törekszünk, hogy közös nevezőre hozzuk őket, vagy arra, hogy szembefordítsuk? Miért érdemes elvi egységre, egységesítésre törekedni? Néhány ország jelmondata magyarázatot kínál: Mert „Egységben erősebb az erény” (Andora); „Csak az egység óvja meg a szerbeket” (Szerbia) „Erős és boldog az egység miatt.” (Bolívia).

Még egyszer, összefoglalva:
A megosztottság még önmagában nem baj, mert versenyhelyzetet teremt. Baj akkor lesz belőle, amikor a versenyhelyzetben megosztott csoportok versengenek, viszálykodnak, irigykednek, ellenségeskednek. Együttélésük nem verseny- hanem konfliktushelyzet lesz.

Amikor a megosztottságot engedjük konfliktusos helyzetté átalakulni, akkor veszélybe sodorjuk emberi mivoltunkat, családi/nemzeti békénket, Istenhez kötődő kapcsolatunkat és mindazokat az értékeket, amelyeket Jézus követőiként és Isten munkatársaiként felvállaltunk, felvállalunk.

Amikor engedjük, hogy az elv-különbségek konfliktusossá tegyék életünket és nem a közös nevező kialakítására törekszünk, eleve elzárjuk magunk elől a lehetőséget, hogy Isten ajándékát, az ő „titokzatos és elrejtett bölcsességét” megismerjük. Ámen.