"Így szól az Úr Isten: Egyik veszedelem jön a másik után!Jön a vég, jön a vég! Rád virradt, jön már! Jön rátok a felfordulás, ország lakói! Jön már az az idő, közel van az a nap, amelyen rémület lesz a hegyeken víg ének helyett.!" (Ezékiel 7:5-7)
Kétoldalú a világ.
Egyik oldalon vannak a megerősítések, bátorítások, hitébresztések, imádságok. Példaként ezekre a nemrégen tartott hiterősítő hét lelkészeinek összefoglaló gondolatatit idézem: Legyünk Istenben bízó közösség – Figyeljünk oda azokra az értékekre, amelyeket természetesnek veszünk, és elmegyünk mellettük: Isten, család, közösség... – Igyekezzünk megteremteni magunk között Isten-országa békességét - legyünk őrizői és építői Isten országának és annak a tündértájnak, amely szülőföldül adatott nekünk. – kérdezzük meg mindegyre magunktól: tetemek vagyunk, vagy képesek a megéledésre?
Másik oldalon a mesterségesen megpumpált, manipulált válság van jelen életünkben. Újra és újra azt szajkózza a TV, arról szólnak a hírek...
Ebben a kétoldalúságban úgy hiszem, hogy azokon a helyeken, ahol emberek együtt imádkoznak, egy cél felé tartanak, egyet akarnak - a válság az összetartozást erősíti. Az összetartozásban pedig a válságos időszakból is mindenki csak gazdagodva kerülhet ki. Ezt igazolja Jézus tanítása is: "Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám." (Máté 18:19)
Válság van! Ez most a sláger. Mindent rá lehet kenni erre. Gazdasági válság van, ezért büntetésmentesen el lehet bocsátani alkalmazottakat, meg lehet növelni az adókat, terhelni lehet az embereket... Rá lehet fogni, hogy nem az MPP-s polgármester miatt nem lesz aszfalt út, lesznek infrastrukturális beruházások, nem nyerünk meg templomfelújító pályázatokat; hanem azért mert válság van. A gazdasági válság a hit és szellem válságát eredményezi, ezért ismét csak rá lehet fogni, hogy ezért nem beszélek a szomszéddal, nem látogatom meg a rokonaimat, nem tartom fontosnak a templomot... Mert válság van.
Csakhogy válság az mindig volt, mindig lesz. Egyik veszedelem jön a másik után! – mondja a próféta. Nem volt válságos időszak 1956 után amikor sok ártatlan embert vittek a Duna-csatornába nádat vágni? Nem volt válságos időszak az I. és II. világégés, amikor a várva várt édesapák helyett egy-egy levélboríték érkezett? Nem volt válságos időszak Székelyderzsnek a II. bécsi döntés, amikor Romániánál maradt? Nem volt válságos, amikor ezt követően fiatal lányokat és legényeket vittek az első frontvonalba lövészárkot ásni? Nem volt válságos Trianon után, amikor nem is hallhattak magyar őseikről és románul tanultak mindent? Nem volt válságos időszak az amikor - az örege még emlékeznek rá! - malacvásárláshoz egy zsák pénzt kellett vinni a piacra? Ezek még csak a 20. század nagyobb válságos időszakai. Sok válságos idő van hát a történelemben és sok válságos időszak a mi életünkben; de ha mindeniktől megijednénk és azt mondanánk itt a vég, igen hamar véget is vethetnénk életünknek.
A Szentírásból a harag napjának egy látomás-részletét idéztem.
Így szól az Úr! Vagyis Isten üzenetének tolmácsolója a próféta. Isten üzenetének a
szerkezeti felépítését ha megnézzük, akkor a bajnak/válságnak egy jól nyomon követhető, többszintű rangsorolását láthatjuk:
1. szint: Egyik veszedelem jön a másik után
2. szint: Jön rátok a felfordulás
3. szint: Jön a vég
4. szint: Rémület lesz a hegyeken
Ez a fokozása a rémületkeltésnek. Először az általánosból indul, aztán kimondja a legsúlyosabbat: ének helyett sírás következik, vége mindennek.
Ugyanerre a sablonra építenek a világ vezetői is. A világpolitikában is először csak általános dolgokat cseppentenek el, aztán mindig kerül, aki azokat felerősítse, elvigye a végletekbe. A tollúból így lehet libát, sőt ha kell egész libacsordát varázsolni. Kisközösségi szinten ugyanezen az elven működik a pletyka, amely nem valós, de fertőző.
Mielőtt azt gondolnák, hogy mindezért Isten a felelős, mert az Ő üzenete az alapmodell, el kell mondanom, hogy van itt egy nagy bökkenő: Istennél a válságos helyzetből mindig van egy látható kilépési lehetőség. Egy közismert történet idézek, Jónás próféta történetét. Jónást amikor az Úr elküldi Ninivébe, akkor válságos időszakot hirdettet vele, de ugyanakkor azt is rábízza prófétájára, hogy amennyiben Isten szerint kezdik élni az életüket, akkor ép bőrrel, gazdagodva kerülhetnek ki belőle.
A világ vezetői, a pletykahíradások ezt a lehetőséget mindig elfelejtik.
Az eddigieket még 2 szentírási bölcs mondással támasztom alá.
Isten válságüzenetének létjogosultságát igazolja az első: “A sír és a pokol az Úr előtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve.” (Péld 15:11)
A második a kilépési lehetőséget, a válság kezelését fogalmazza meg: “Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!” (Péld 29:18)
Keressük most az olyan példákat, amelyek a mi mennyei látásunkat erősítik? Az olyan élethelyzeteket, amelyekben összetartozva egy cél felé tartunk?Találunk ilyen példákat?
Hiszem, hogy mindenhol megvannak azok a helyek, azok a mustármagnyi közösségek, amelyek példaértékűek lehetnek. Hiszem, hogy személyes életünkben is találhatunk ilyen látás-erősítő példákat.
Nem azt mondom, hogy bizonyos gazdasági dolgokat nem fogunk érezni. Benne élünk az államba természetes, hogy ránk is hatással lesznek a döntések. azt mondom, hogy a vékonyodó pénztárca helyett kaphatunk valami sokkal nagyobb ajándékot, ha az Úristenre figyelünk. Olyant, amely gazdagabbá teszi életünket. Olyan ajándékot, amely a sok veszedelem között és nagy felfordulás alatt is örömet csempészhet életünkbe. Olyan ajándékot, amellyel a veszedelem és a felfordulás után nem a rémület, hanem a víg éneklés idejébe léphetünk. "Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám." (Máté 18:19)Ámen.
Áldott vasárnapot, szép hetet mindenkinek. S.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése