Text: „Bizony, bizony, mondom nektek, aki hallja az én igémet és hisz abban, aki elküdött engem, annak örökélete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe” (Jn 5,24)A templomkarzat restaurálása során, ahogyan újabb és újabb évszázadok emlékei kerültek napvilágra, sokat gondolkodtam a mulandóságon... Amikor a Mt 6, 33-as szentírási rész előkerült, még inkább megérintett a mulandóság kérdése. Ugyanakkor olvastam valahol, hogy „A föld népességének az egynegyede meghal mielőtt elérné a 6. életévét, fele meghal mielőtt elérné a 16. életévét és 100 közül csak egy éri meg a 65. évét.” Távolról mindez csupán érdekes elmélkedésnek tűnik. Múlt hét péntekéig mondhatni az is vol. Addig, amíg, néhai testvérünk, Veres Béla tragikus halálhíre fekete viharként végig nem söpört a falun:
Meghalt Veres Béla! – Mi történt vele? (...) Ne ijedjetek meg! Most nem a tragikus eseményt kívánom elmondani. A kérdésre nem a fájfdaslmas történet felelevenítésével akarok válaszolni, hanem Jézus vigasztaló, reményt adó szavaival: „...átment a halálból az életbe.”
Életét ez jellemezte: MENT. Elment itthonról. Sofőrként a kocsikon élte életét. Ment. Amikor úgy gondolták hazaköltöznek, elhagyták Brassót, ahol életet alapoztak: Ment(ek). Gazdaemberként a gépen élte életét. Ment. Ment a családért, ment közösségi ügyekért, ment magáért a munkáért. Így ment át a halálba, és hitünk szerint a halálból az örökéletbe. „...átment a halálból az életbe.”
Gyszászertartására készülve négy kérdés megválaszolása foglalkoztatott:
1. Mi történik az emberrel, amikor a halállal találkozik?
2. Mi a halál?
3. Hogyan tud valaki felkészülni a halálra?
4. Mihez kezdhetünk szeretett családtagunk elvesztésekor?
1. Mi történik az emberrel, amikor a halállal találkozik? Íme egy pontos érzelmi rögzítés a Mk 16,8-ban: „Ekkor kijöttek és elfutottak a sírbolttól, mert remegés és döbbenet fogta el őket, és senkinek sem mondtak el semmit, mert féltek.” Remegés, döbbenet, hallgatás (magunkbaroskadtság), félelem. Ismerős érzések? Péntek óta milyen erősen jelen vannak az életünkben...
2. Mi a halál? - „Bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak.” (Jn 5,25) – Jézus az Isten nélküli létezést tekinti halálnak.
- Isten nélkül milyen a halál?
Fájdalmas és kegyetlen, minden reményt megsemmisítő.
- Istennel milyen a halál?
Nem a vég, hanem a dicsőséges örökélet kezdete.
Egy embernek gyermekkorában emlékezetes módon tanították meg a 23. zsoltárt: „Az Úr énnékem őriző pásztorom...” Úgy tanulta meg a zsoltárt, hogy szavait az ujjain számolta. Az (kisujj)-Úr (gyűrűs) - énnékem (középső) - őriző (mutató) - pásztorom (hüvelyk). Halálakor úgy találták meg, hogy jobb kezével bal keze hüvelykujját szorította. Mintha ezt számolta volna ki rajta: Az Úr énnékem őriző pásztorom. És a Pásztorba erősen belekapaszkodott. Megkapta azt, amit már gyermekkorában rögzített az elméjébe és a szívébe: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.”(Zsolt 23,1-2)
3. Hogyan tud valaki felkészülni a halálra? - Két kérdésre kell pontos választ adni:
- Hova megyünk? - „És ha majd elmentem és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.”(Jn 14,3) Főpapi imádságában Jézus ezzel szólítja meg Istent: „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyen velem, ahol én vagyok.” (Jn 17, 24)
- Hogyan jutunk oda? - „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csaki énáltalam.”
4. Mihez kezdhetünk szeretett családtagunk elvesztésekor? Egyszerű tanítás van erre Elizeus és a sunémi asszony fia c. történetben:
„Ekkor Elizeus bement a házba , ahol a fiú holtan feküdt az ágyán. Bement, bazárta kettejük mögött az ajtót, és imádkozott az Úrhoz.” (2Kir 4,32-33) – Az első mondat szerint a szobábban csak ketten vannak: a halott és Elizeus. A folytatásban belép még valaki a szobába, és hárman lesznek: a halott, az imádkozó Elizeus és az Úr. „Vajon nem ez a mi legnagyobb nyomorúságunk, hogy reménytelen helyzetekben kettesben összezárva kínlódunk? Hiányzik Isten!” (Cseri Kálmán)
"átment a halálból az életbe". Remegve, döbbenten, hallgatva, félelemmel szembesülünk az eseményekkel. Bízva abban, hogy a Pásztorba kapaszkodva a dicsőséges örökéletbe ment át, ebben a nehéz helyzetben Istent hívjuk segítségül. Ebben a nehéz időben és és a még hátralevőben, az élet vigasztalódó szobájában legyünk mindenkor hárman: a halott, az imádkozó, és a hiányozhatatlan (pótolhatatlan) Isten.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése