Vigyétek a hírt

Vigyétek a hírt
(Jánosnak, 2009-ből )

Jézus eljött hozzánk / mi mégis egyre várunk.
Várunk, amíg vakok / lesznek az eddig látók
várunk amíg sánták / lesznek az eddig járók
várunk amíg a lepra / rólunk a húst lemarja
várunk amíg süket fülek / egy hangot sem hallanak.

Jézus eljött hozzánk / mi mégis egyre várunk.
Várunk amíg élőhalott / minden földön járó
várunk és nem hisszük el / hogy az örömüzenettel
hozzánk is érkezett / a názáreti Mester
várunk és nem hisszük el / hogy kinek jőni kellett:
Itt van. Megérkezett. 

"Amikor odaérkeztek hozzá ezek a férfiak ezt mondták: Keresztelő János küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk? Jézus abban az órában sok embert meggyógyított különféle betegségekből és bajokból, megszabadított gonosz lelkektől és sok vaknak adta vissza a látását. Ezért így válaszolt nekik: Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek az evangélium hirdettetik, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem."  (Lukács evangéliuma 7:20-23)

Férfiak, asszonyok, fiatalok! Isten evangéliumának hallgatására egybegyűlt Testvérek!

Az evangélium felolvasott részének üzenete egyetlen mondatban így hangzik:
Jézus az eljövendő, és ezt bizonyítja cselekedeteinek sokasága, valamint annak az isteni hírnek tartalma, amelynek továbbítására vállalkozott.

A hír továbbítása minden időben fontos volt. Fontos volt mert esetenként emberéletek, közösségi életek múltak azon, hogy a megfelelő hír a megfelelő időben célhoz érjen. Egy történelmi példával szemléltetem, hogy mi történhet ha a hír kellő időben nem ér célba. Unitárius egyházunk zivataros történetéből elevenítek fel egy időszakot az 1600-as évekből: 1618-ban Bethlen Gábor fejedelem elrendelte, hogy az unitáriusok tartsanak zsinatot, és határolódjanak el a szombatosoktól (zsidózó székelyek). A zsinatot Erdősszentgyörgyön tartották, részt vett rajta Keserűi Dajka János református püspök. Hamarosan meghalt Bethlen Gábor , az erdélyi fejedelemség irányítása rövid ideig feleségére Brandenburgi Katalinra maradt. Az ő engedélyével Keserűi Dajka János püspök elindult a szombatosok visszatérítésére Ennek leple alatt háromszéki látogatása során egy csellel az unitárius gyülekezetekből reformátust varázsolt. Sikó nevű unitárius lelkészt titkon református hitre térítette, a gyülekezetek látogatása során pedig azt kérdezték: Milyen vallásúak? Azok azt felelték: Mint a Sikó uram! Így vesztették el az unitáriusok a háromszéki egyházközségek legnagyobb részét A megmaradt gyülekezetek is a református püspök irányítása alá tartoztak. Unitárius püspök azokba az egyházközségekbe 1692. február 26-ig a lábát sem tehette be. 1692-ben Bánffy György kormányzó visszaadta egyházunknak a háromszéki egyházközségek felügyeleti jogát. Keserűi püspök útja így keserítette meg az Unitárius Egyház életét. Mindez elkerülhető lett volna, ha egyik közösségtől a másikig eljut a hír.

Az iméntinél egy jóval korábbi időszakból Szent László király törvényeinek, 28. fejezetét idézem annak szemléltetésére, hogy mennyire fontos volt minden időben a hír gyors célba érése és miként gondoskodtak a hírvivő útjának megszervezéséről: “Futó követ egy se merje a harmadik falun túl elvinni a lovat, és sem a templomba, vagy a püspök avagy ispán udvarába igyekező emberek, sem papok vagy egyházi személyek lovát el ne vegye szekerökből ki ne fogja. 1.) Különben akármicsoda lovat talál elviheti, hogy a király követségébe hamarabb járjon. 2.) Aki pedig a futó követet megveri, ötvenöt pénzzel, aki kantárszáron fogván visszatartóztatja, tíz pénzzel bűnhődjék.”

A történelem során továbbították a hírt pletykával, telepatikus úton, füsteregetéssel, dobolással, lármafák meggyújtásával, futárral, küldönccel, postán, telefonon… Ma már csupán egyetlen gombot kell megnyomni és megy a hír. Egész gazdasági társadalom épült ki abból, hogy ki tudja a hírt minél gyorsabban, hatékonyabban, különlegesebben, szaftosabban továbbítani. Ebben a nagy hírviteli fejlődésben, a piacosított hírvilágban is az a legjobb hír, amelyről személyesen győződünk meg. Amit látunk és hallunk.

Az evangélium felolvasott részében János tanítványai azért mennek Jézushoz, hogy meggyőződjenek egy hír valóságtartalmáról. Értékéről. A hír az, hogy Jézus az eljövendő, akire vártak. Jézus frappáns válasza emberismeretről tanúskodik. Úgy válaszol, mint, aki tudja, hogy mindenkiben benne van az a kételkedés, amit végül Nátánel mond ki hangosan: Jöhet-e valami jó Názáretből? Mint, aki tudja, hogy mindenkiben ott van az a fajta kételkedés, amelyet végül Tamás jelenít meg: Hiszem ha látom! Úgy válaszol János tanítványainak, mint, aki tudja, hogy ezeken a szűrökön át kell menni. Bizony könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint az emberek gyarló előítélet-szűrőin küldetéstudattal átpréselődni!
Jézus üzenete: Nem magyarázkodom. Amit a saját szemetekkel láttatok, amit fületekkel hallottatok az a hír.
Mit látnak és mit hallanak János tanítványai?
Látnak csodákat. Gyógyulásokat. Nem mindennapi dolgokat látnak. Látják, ahogyan a szegények, a koldusszegények hallgatják az evangéliumot. Látják, hogy azoknak is szól az evangélium.
Hallgatják Isten országának evangéliumát. Jó hírét. Örömhírét. Isten országáét, amley közöttünk és bennünk van. Nem külső világ. Nem egy másik csillagrendszer. Nem elérhetetlen. Nem halál utáni szépállapot. Rajtunk áll, hogy van, vagy nincs.
Hogyan távoznak?
„Amikor János tanítványai elmentek, elkezdett beszélni a sokaságnak...” (Lk 7:24) Ennyit tudunk. Megnézték, meghallgatták, elmentek. Elvitték a hírt.

Ma ez a hírvitel elég szomorúan néz ki. Így:

Vigyétek a hírt
(Jánosnak, 2009-ből )

Jézus eljött hozzánk / mi mégis egyre várunk.
Várunk, amíg vakok / lesznek az eddig látók
várunk amíg sánták / lesznek az eddig járók
várunk amíg a lepra / rólunk a húst lemarja
várunk amíg süket fülek / egy hangot sem hallanak.

Jézus eljött hozzánk / mi mégis egyre várunk.
Várunk amíg élőhalott / minden földön járó
várunk és nem hisszük el / hogy az örömüzenettel
hozzánk is érkezett / a názáreti Mester
várunk és nem hisszük el / hogy kinek jőni kellett:
Itt van. Megérkezett.

Jézus az eljövendő, és ezt bizonyítja cselekedeteinek sokasága, valamint annak az isteni hírnek tartalma, amelynek továbbítására vállalkozott. A megfelelő hírt, a megfelelő időben, pontosan továbbította. Esetenként ezen múlhat az életünk. Megnézzük, meghallgatjuk, elmegyünk. Elvisszük magunkkal? Elvisszük magunkkal!

Áldott szép napokat: S.